Top 10: A görög mitológia alapján…

Régen volt már top 10 (ezúttal csupán top9), a 300: A birodalom hajnala kapcsán ugrott be, hogy lehetne egy újabb cikkszerűséget kreálni. Hiszen görög mitológia érdekes történetekben gazdag, a filmvilág számos alkalommal rángatott a vásznakra vagy a tévé képernyőire ismert karaktereket vagy kedvelt eseményeket, sokszor változtatva az alapanyagon. Fogadjátok szeretettel az alábbi koncepció nélküli összeállítást, ami kb. csak azért van, hogy legyen. Legalábbis amikor átfutottam, hogy mi sült ki a szöveghalomból nekem az ugrott be, hogy most már ilyen is van.

Trója ostromát leginkább a Wolfgang Petersen megaköltségvetésű, ismert nevekkel telezsúfolt Homérosz művéhez képest alaposan lebutított filmjéből ismerhetjük, amiben kimaradtak az istenek és a 10 éves küzdelmet is lezavarták pár hét alatt. Akadnak jó néhányan, akik odavannak a produkcióért, de ha valakinek mégsem tetszett érdemes megpróbálni az egy évvel korábban készült Helen of Troy tévéfilmet. 1956-ban látott napvilágot a Szép Heléna, amely a trójaiak nézőpontjából meséli el a cselekményt.

Perszeusz, Zeusz és Danaé fiának legendájához számos alkalommal nyúltak. Persze számunkra nem éppen minőségi fantasyként számon tartott Titánok harca lehet a legismertebb és A titánok haragja folytatásától is kevesen aléltak el, ezekben Sam Worthington verekedte át magát különféle lényeken és megpróbáltatásokon. Ám az 1981-es Titánok harca klasszikus státusznak örvend. A görög hős először a Perseus: The Invincible 1963-as olasz filmben bukkant fel. És még ott volt a Villámtolvaj is, amely Rick Riordan regénysorozatából készült, ám Percy Jackson-t itt Poszeidon és nem Zeusz félvér fiaként ábrázolják.

Poszeidón és Theophané makedóniai királylány összeszűrte a levet, aminek a vége az lett, hogy megszületett az aranygyapjas kos. Az állatot feláldozták az istennek, Kolkhiszban a gyapját a falra akasztották, úgy gondolván, hogy ez megvédi a támadásoktól a várost. 1960-ban debütált I giganti della Tessaglia olasz kalandfilmben a közönség már láthatta Jasont és az argonautákat, amint próbálják megtalálni az aranygyapjút, de talán a legismertebb az 1963-as változat, amelyben a stop motion trükkök elismert mestere, Ray Harryhausen is dolgozott (ebből láthattok egy jelenetet is). A Percy Jackson folytatásában pedig a félvér tinik szintén az aranygyapjú után kajtatnak.

Herkules (a görögöknél ugye Héraklész, de magyarosan Herkules) talán a legismertebb mondai alak, régebben számos olasz film készült róla, egy részük a római változatot részesítette előnyben. Manapság a 12 küldetését letudó Zeusz félvér fiáról kevés produkció készül, ám idén kettőt is láthatunk, a Kellan Lutz főszereplésével készült kalandfilmet inkább ócsárolták (jogosan), nyáron pedig Dwayne Johnson formálhatja meg a mitológiai alakot. A 90-es években nagy népszerűségnek örvendett a Kevin Sorbo-val készült 6 évadot megélt széria. De tekintsünk egy kicsit vissza a régmúltra is, a hírneves testépítő, Hulk egykori megtestesítője Lou Ferrigno mutogathatta izmait, tinik számára kifejezetten élvezetes fantasy volt. De meg lehetne említeni az 1958-as olasz filmet Steve Reeves-szel, amely az első Herkules mozifilm volt, folytatás is készült hozzá. Leginkább a 60-as években volt népszerű a hérosz a 70-es évek végén Arnold Schwarzenegger karrierje kezdetén alakíthatta Herkulest és 1997-ben animációs figuraként láthattuk a Disney prezentálásában.

Adna magát, hogy Odüsszeusz megpróbáltatásait, hazafelé tartó útját is vásznakra vigyék, azonban már évek óta nem készült Homérosz közismert művéből emlékezetes film. Terv ugyan van, legutóbb úgy hírlett, hogy a cselekményt az űrbe szeretnék helyezni, ám az eltelt időszakban csupa említésre sem méltó B kategóriás videó-és tévéfilm született. Az imdb-t végigpörgetve el sem hiszem, hogy csak egyetlen értékelhető alkotást készítették a görög hőssel a főszerepben, Kirk Douglas formálhatta meg 1954-ben.

Thézeusz és a labirintusban tartott Minotaurusz legyőzéséről az olaszok készítették kalandfilmet 1960-ban, legutóbb Tarsem Singh próbálkozott egy 300 látványvilágára hajazó szórakoztató fantasy-t készíteni Henry Cavillel, bár ebben a szörny „kissé” máshogy nézett ki. Illetve a 2006-os B kategóriás horror

Ödipusz király nem csak az irodalomban és a filmvilágban emlegetik. Szopokhlész drámai figurája megölte édesapját, majd elvette anyját – Freud ebből alkotta az Öidipusz komplexus elméletét. Pier Paolo Pasolini, a botrányos műveiről ismert rendező sem mehetett el egy ilyen történt mellett, 1967-ben tette le az asztalra a több díjat nyert Oedipus Rex-et, de tíz évvel korábban Tyrone Guthrie rendező az egész cselekményt egy görög színházban játszatta el színészeivel, 1968-ban pedig sztárgárdával – Orson Welles, Christopher Pluemmer, Donald Sutherland, Roger Livesey – forgott le egy produkció. 2010-ben Dettre Gábor alkotott egy 152 perces tévéfilmet a témában.

Régen volt már az érettségi, így a Thébai mondakör tétel kissé megkopott az emlékezetemben, de tény, hogy Antigoné is részese volt a mitológiának. A hölgyről 1958-ban született egy tv film Valentina Fortunato-val. Majd 2 év múlva ismét a svédek alkottak, de megint csak egy kisképernyőn bemutatott produkciót készítettek. Az első mozis verziót 1961 rendezte Yorgos Javellas Irene Papas-szal. A 70-es években még érkezett néhány tévés és mozis alkotás, majd Antigoné népszerűségének leáldozott.

Meg ne feledkezzünk a harcias csajokról, az amazonokról, a mitológiában Héraklész egyik feladata az volt, hogy az amazonok királynőjének az övét szerezze meg, még Thézeusznak volt velük kalandja, egyiküket elrabolta. Bármily meglepő, valamiért őket nem igazán részesíti előnyben a filmvilág. 1960-ban mutatták be Az amazonok királynőjét, de megemlíthetném a Le amazzoni – donne d’amore e di guerra alkotást is és még az argentin Amazonst (alább látható a poszter) is ide lehetne sorolni. Ha nem is említik, a görög mitológiát, azért a Xéna sorozat több, mint valószínű, hogy abból merített. Illetve a DC Csodanője is amazon.