Amerikai botrány (American Hustle)

Még a 70-es években történt, hogy az FBI egy szélhámospárt vetett be egy akcióban, korrupt politikusokat próbáltak segítségükkel elkapni. Részben valós eseményeken alapul – írják ki a film elején, amivel tisztázzák, hogy volt valami hasonló réges-régen és ebből nagyot merítettek az alkotók.

Megismerjük Irving Rosenfeldet (Christian Bale), akinek gyakorlatilag a „tisztes” foglalkozása csaló, de valahol mélyen legbelül lelkiismeretes fickó. Társa a bűnben és az ágyban a szépséges Sydney Prosser (Amy Adams), a hölgy is a meggyőzés, átverés mestere, ráadásul még csáberejét is be tudja vetni. Fut a szekér szépen, egészen addig, amíg Richie DiMaso ügynök képükbe nem nyomja jelvényét, mintha Rosenfeldnek nem lenne elég otthon egy zsörtölődő feleség (Jennifer Lawrence). De mégsem kerül a duó a rácsok mögé, szaktudásukat úgymond a közjó érdekében vethetik be, lefülelhetnek néhány megkenhető úriembert.

Rengeteg lehetőség rejlik ebben a felállásban, lehetett volna akár pörgős akciófilm vagy csalafinta thriller, esetleg kőkemény dráma. David O. Russell – akit egy ideje már elbódított a várható, még meg nem kapott csillogó díjak sokasága – e helyett egy kissé szatirikus hangvételű alkotást prezentált, amelyben akad egy kis humor és némi komolyság, de amit mindenképpen el kell mondani a direktorról, hogy nagy ívben tett a történetre. Már a kezdet kezdetén érezhető, hogy művében még véletlenül sem kell keresni a nagy sztorit és gyorsan leépíti a néző reményeit , hogy esetleg később érdekfeszítő lesz a történet, hiszen a cselekmény eléggé átlagos és még a fordulatot is messziről ki lehet szagolni.

Sajnos a történetet nem lehet máshogy jellemezni: botrány. Méghozzá amerikai! Russell csak azzal foglalkozott, hogy minden más oda lehessen dörgölni a különféle fesztiválok tisztelt zsűritagjainak az orra alá. A színészek zseniálisak, Christian Bale ismét bizonyítja, hogy igazi kaméleon, ezúttal nem csontkollekcióként tesz-vesz, hanem pocakot növesztett szerepe kedvéért és lubickol szerepében. Amy Adams újra megcsillogtatja tehetséget, de meg merem kockáztatni, hogy Jennifer Lawrence jobban teljesít nála De a lenyűgöző színészi játék mellett mi menthet meg egy filmet, hogy sűrűn az óránkra pislantsunk?

Ó, igen! A 70-es évek megidézése a dauer frizurákon át a hivalkodó sminkeken és a pompás díszleteken keresztül, amely megdolgoztathatta a háttérben munkálkodók profi szakembereket (maszkmesterek, díszlettervezők, stb) és a zenét is ki lehetne emelni. Az Amerikai botrány kiszolgálja azokat, akik szeretnek később a részleteken rágódni, kiemelni egyes jeleneteket és az Akadémia nagy öregjeiből is előhúzhatja a retroérzést. De mindez hiába csodálatos, mert egyszerűen képtelen feledtetni, hogy a több, mint két órás játékidőt csakis úgy lehetne jellemezni, hogy üres. 50 %-nál többet nem tudok rá adni.

 imdb: 7,7

rottentomatoes 93 %

Büdzsé: 40 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 127 millió dollár
Eddigi összbevétel: 162 millió dollár