Film készült New York egyik legismertebb megoldatlan bűncselekményéről

All good things

Élő személyekről viszonylag ritkán kapunk filmet, bár Bob Dylan, Mark Zuckerberg és  II. Erzsébet után már ez sem akkora újdonság. Az érdekesség jelen esetben inkább az, hogy a mozi ezúttal egy olyan személyről húzza le a leplet, akinek nem bizonyítottan, de vélhetően véres rejtegetnivalója van.

A rendezőnek Andrew Jareckinek, ugyanis kedvelt témái az olyan emberek, akik nem azok, akiknek látszanak. 2003-ban például már előállt egy pedofilról szóló dokumentumfilmmel. Az All Good Things c. film már két éve elkészült, csak éppen forgalomba nem kerülhetett, állítólag a ma élő szereplő, Robert Durst miatt, akinek pedig még a nevét is megváltoztatták a forgatókönyvben. Jarecki egy évig gyűjtötte az anyagot a filmhez, riportokat készített az érintettekkel, valamint az ügyben összegyűlt bírósági tárgyalások anyagait is felhasználta, hogy kiderítse, mi az igazság New York egyik legrejtélyesebb eltűnésének és gyilkosságának történetében.

Robert Durst (vagyis a filmben David Marks) ugyanis New York egyik legbefolyásosabb dinasztiájának tagja, családja a politikában is jelen van, és tulajdonában van a fél Times Square. Hősünk azonban nem valami különösebb alkotása miatt híres és nem valami pozitív történet miatt készült róla a film, hanem 1982-ben eltűnt fiatal, orvostanhallgató feleségével kezdődött a hírneve. Sokan már akkoriban is úgy vélekedtek, hogy az asszonyt a férje gyilkolta meg, de ezt semmilyen tárgyi bizonyíték nem támasztotta alá. Később meggyilkolták Durst egyik közeli barátját is, majd egyik szomszédját is, akinek feldarabolt holttestét meg is találták a közeli folyóban. Ez utóbbi gyilkosságot Durst beismerte, de mivel a bíróságon sikerült önvédelemnek beállítania, nem kapott súlyos büntetést.

A film tehát erről a bizarr történetről szól, és egyébként egy szép romantikus bevezetőből torzul azzá, ami.

A főszerepet Ryan Gosling nyerte meg, akit márt láthattunk csendes bolondként a Plasztik szerelemben. Itt nehezebb dolga van, mert az ingatlanmágnás bonyolultabb személy a guminőt pátyolgató Larsnál. A színész egy igencsak összetett – szánalomra méltóan szimpatikus, őrült és megfontolt gyilkos, valamint magát transzvesztitának kiadó – személyiséget formál meg.

Gosling hátborzongatóan jó a szerepben, de a rejtélyes sorsú feleséget alakító Kirsten Dunst semmivel sem kevesebb nála. Még biztosan sok szerep vár mindkettőjükre, de akik látják őket ebben a filmben, még sokáig emlékezni fognak az arcukra egy-egy jelenetből.

Frank Langella alakítja Gosling fösvény apját. Ha a pszichopata fiát nehéz kiismerni, akkor az apát még kevésbé lehet. A színésznek sikerül olyan karizmát vonni a karakter köré, hogy úgy éreztem a főszereplőnél is érdekesebb személy lehetett

A ma már szinte elvárt mozifilmes pörgés nem jellemző, de ez igazából nem sokat von le az értékéből. Mivel a szálak egészen a hetvenes évek elejéig vezetnek és nagyrészt abban is játszódik, tökéletesen megalkotott retró hangulata miatt olyan érzést kelt, mintha a film is már vagy húsz éve készült volna, de valami miatt máig csak porosodott valahol. Talán így is járhatott volna az alkotás, de ez most a készítőket dicséri. Az atmoszférája rendkívül nyomasztó, nekem egy-két álmatlan éjszakámba került a megnézése. Egyébként nem  kedvelt műfajom a durva thriller, sem a horror, annyit megjegyeznék, hogy itt erősebben paráztam, mint egy Hitchcock filmen.

Az imdb oldalán jelenleg 6,4/10 az állás, én megadnék neki 8-9 pontot is.