Hipervándor (Jumper)

Ki ne ábrándozott volna el arról, mi lenne, ha különleges képességei lennének? Gyerekkorában az ember sokszor szeretett volna szuperhős lenni, a képregényeket olvasva két lap között az ember meg-megállt és elábrándozott, bár neki is lennének ilyen tulajdonságai. Melyik lenne a legjobb képesség? Láthatatlanná válás? Unalmas. Öngyógyítás? Elcsépelt. Gondolatolvasás? Érdekes. Teleportálás? Na ez izgalmasan hangzik. Nem kell várni a buszra, vonatra, lehetne világot látni. Steven Gould ez megihlette, meg is írta a regényt,, lett is nagy bestseller, a filmvilág le is csapott rá, naná.

Hősünknek élete nem fenékig tejfel, az anyja elhagyta 5 éves korában, az apja nem bánik jól vele, a suli sem megy valami fényesen, ráadásul a szeretett lány is egy gyökérrel jár, kinek köszönhetően egy nap rájön, hogy képes telepórtálni, oda ahova csak akar. (Nevezzük csak HiperSándornak.) Ettől kezdve a saját lábára áll, illetve nem, teleportál. Gyalogolni? Áh, minek? Földhözragadt dolog ez számára.. Kipakol pár bankot és élvezi a luxusélet előnyeit és ha úgy gondolja a Big Bennél tekinti meg a pontos időt vagy a reggelijét költi el egy piramis tetején. Ámde nem csak ő az egyetlen ilyen képességekkel rendelkező egyén, erre rá is döbben egy nap, sőt az is kiderül, hogy az ilyen figurákra vadásznak. A Paladinok amolyan missziónak tekintik, hogy elfogják és kiírtsák az összes ilyen „vándort”, mondván csak Isten az, ki ott lehet mindenhol.

Az ötlet már a regény kiadásakor, 1992-ben sem volt túl eredeti, a film készítői viszont loptak ahonnan tudtak. Heroes, X-Men, de még a Pillangó-hatásból is. Gondolták a téma köré forgatnak ezt-azt, majd a képregényeken felnőtt társadalom jól bekajálja, elmegy, megnézi, öröm a köbön, jöhet a második rész.

Nem vártam egy izgalmas filmet, sokkal inkább egy szórakoztató, hangulatos sci-fi akció-féleséget, ami leköt. Nem kaptam meg. Pedig nem kellett volna mást tenni, mint pörgősen megrendezni, összevágni, jó kis szövegeket (idézhető egysorosak szerintem) adni a szimpatikus színészek szájába. Ki a hibás, hogy ez nem volt benne? Ki látott fantáziát a forgatókönyvben?

Hayden Christensen egykori Jedi lovag nem nagyon éli bele magát a szerepébe. A kötelező jó csaj Rachel Bilson, aki szintén nem csillogtatja meg színészi tehetségét (ha van neki egyáltalán).

Samuel L. Jackson (mi ez már, Jedi találkozó?) sem túlzottan lóg ki a sorból. Nyílván Egyedül fehérre meszelt haján csodálkozhatunk el pár percig, de még talán ő az aki nyújt valamilyen teljesítményt. A rutin már a vérében van, évente 4-5 filmet forgat.

Nem olvastam a Steven Gould művét, gyanítom a rendező sem. Egyszerűen csak megtetszett neki ez a sok hiper ugra-bugra, amit a film végéig erőltetett is, ez ugyan nem lenne baj, ha jól rakta volna össze. Szinte elképzelem magam előtt miközben forgatott és tapsikolt gyermeteg örömében: és most itt is lesz egy telepórtáció, és ott is, itt is ugrás, meg amott is, juhú. A trükktechnikusok pedig szolga módjára teljesítették óhaját, miközben megbeszélték egymást között, hogy a tisztelt Rendező Úr nem 100-as.

Ha én szuperhős lennék tuti kiröhögném az egészet és megírnám önéletrajzom, amit forgatókönyvként esetleg eladhatnék. Így viszont inkább felmegyek a padlásra, előkeresek pár régi képregényt és az olvasgatom. A Hipervándor megnézése helyett ajánlom mindenkinek ezt inkább, mint azt, hogy a végén a sok ásítástól kiakadt állkapcsotokat tegyétek vissza a helyére.

Értékelés: 30 %

Előőállítási költség: 85 M $

Eddigi amerikai bevétel: 73 M $

Eddigi összbevétel: 170 m $

imdb: 5,9

rottentomatoes: 16 %

Szereplők:

Hayden Christensen  David Rice

Samuel L. Jackson Roland Cox

Jamie Bell Griffin
Rachel Bilson  Millie Harris

Diane Lane Mary Rice