Nem ismerem a Warhammer univerzumot, a könyvtárból kihoztam ugyan az Űrgárdisát, de talán ha 30 oldalt olvastam el, nem fogott meg igazán a könyv. Ám rengetegen rajongót tudhat maga mögött ez a világ és a mozifilm szekere is beindult
Rendezőnek a kezdő Martyn Pick-et kérték fel, míg a forgatókönyvet Dan Abnett írhatja, aki eddig 25 Warhammer regényt tett már le az asztalra, a Marvelnek és a DC-nek is dolgozott már. A rajongók egy látványos csatákkal tarkított sci-fi akciót várnak szerintem tőlük, az író személyével nincs gond, a rendező hallatán talán pár embernek lesz majd kifogása.
A Warhammer 40 000 játékvilágát legkönnyebben gótikus sci-fi-fantasy univerzumként jellemezhetjük, a jelentől hozzávetőlegesen 38 991 évvel egy elképzel jövőbe, a 41. évezredbe helyezve. A technológia egyes embereknek lehetővé teszi hogy száz évnél jóval tovább éljenek, néhánynak akár évezredekig, habár a meghosszabbodott élet ára rendszerint valamiféle összeolvadás gépekkel, ami által sokat veszítenek “emberi” mivoltukból. Az egyik központi és legnépszerűbb eleme a Warhammer 40 000-nek az űrgárdisták (Space Marines) akik anakronisztikus keveréke a genetikailag felerősített hatalmas tűzerejű szuperkatonáknak és a fanatikus, az Istencsászárhoz tántoríthatatlanul hűséges keresztes lovagoknak. Ezek a harcosok az elit védői az emberiség birodalmának, egy antiutópisztikus, az egész galaxis átszelő birodalomnak. A Birodalmat általában a megszámlálhatatlan jelzőkkel írják le – míg az űrgárdisták egy rendkívül ütőképes, de kis számú különleges haderő, a birodalom haderejének jelentős részét a több száz milliárd normál katonát tartalmazó Birodalmi Őrség/Birodalmi Gárda (Imperial Guard – elnevezésük fordításokban különbözik) teszi ki a végnélküli háborúkban. A wikipedián többet olvashatsz erről az univerzumról.
Jason Lee-nek nemrég lőtték le A nevem Earl sorozatát, de a színész köszöni jól van és továbbra is dolgozik, csak éppen más alkotásokon és végre rendezhet is. Lee fogja ledirigálni a Get Back időutazós vígjátékot, ebben két zenebolond visszamegy az 1960-as évekbe, ahol az egyikük szerelmi háromszögbe keveredik John Lennonnal és Yoko Onoval. Ebből egy jó kis Vissza a jövőbe – Bill és Ted haláli túrája-szerű filmet lehetne kihozni, megspékelve Beatles dalokkal, esetleg a kor nevezetes zenéivel. Az Oviapu producere, Matt Berenson egyengeti a produkció útját.

Másfél év múlva bemutatják a Harry Potter hetedik részének második felvonását, jövőre pedig lezárul az Alkonyat franchise is, tehát a producerek gőzerővel keresik azokat az utódokat, amelyek betöltenék az ezek után keletkező űrt és megtölthetnék zsebeiket sok-sok dollárral. Az Eragornnal és Az arany iránytűvel befürödtek, a Narniával még próbálkoznak.
Még meg se jelent a The Last Days of America Crime képregény, de máris lecsaptak a megfilmesítési jogokra, az egyik főszerep pedig el is kelt, Sam Worthingtonnal egyeztek meg a producerek. Rick Remender készítette a képregényt, a forgatókönyvet is maga írta, aki azt mondta, hogy David Mamet 2001-es filmje, Az arany markában és James Ellroy regénye, az Amerikai tabló inspirálta a képregény megalkotásakor.
Nagyon jól tudjuk, hogy vannak Hollywoodban olyan színészek, akik felmarkolják a nagy zsozsót, eljátszanak egy főszerepet, a film megbukik, azonban lelkiismeret furdalás nélkül kérik el a következő munkáért ismét a 20 millió dollárt. Bár mondjuk ők csinálják jól, ha a stúdió minden teketória nélkül megadja számukra a kért összeget, akkor miért ne kérnének egyre nagyobb gázsit?
Eddie Murphy neve már rég nem jelent egyet a minőséggel, egyre-másra készíti a humortalan vígjátékait, a nézők sem tolonganak úgy a filmjeinél, mint régen, a stúdiók mégis szó nélkül hozzávágnak 20 millió dollárt..jpg)