FilmDROID 
Egy fickót vallatnak, alaposan helybenhagyják, majd a lánya szeme láttára megölik valamiféle kísérleti biológiai fegyverrel. A lánynak csupán három perce van, hogy kiszabaduljon, mert ezt követően apu vérengző vadállatként tér magához.
Benjamin Howdeshell írta és rendezte a 10 perces rövidfilmet, tavaly az Alone 7 perces alkotást tette le az asztalra. First assistant editorként pedig többek között a Halálfutamon, az After.Life-on és a Kaptár: Túlvilágon dolgozott. Julia Voth játssza a főszerepet, őt talán a Bitch Slapből ismerhetjük, Victor Webstert inkább sorozatokban láthattuk, de benne volt a Skorpiókirály 3-ban. A papát Dennis Keiffer kaszkadőr formálja meg.
A harmadik [REC] némileg más, mint az első két rész. Ezúttal nem found footage-stílusban forgatták a horrort és már nem a karantén alá helyezett lakóépületben játszódik a cselekmény. Egy vidám esküvőre csöppenünk, szól a zene, mindenki vigyorog, várják a boldogító igent. Ám az egyik vendég beteg lesz, tünetei mondhatni eléggé furcsák. A következő pillanatban elszabadul a pokol. Paco Plaza, az első két felvonás társrendezője ezúttal egyedül osztogathatta az utasításokat. A káosz közepén Diego Martin és Leticia Dolera próbál életben maradni.
Oren Peli a sokak által félelmetesnek tartott Paranormal Activity rendezője és a The River sorozat atyja újabb horroron töri a fejét. Ezúttal Csernobil környékére viszi el a rettegni vágyó nézőt.
Mark Neveldine és Brian Taylor közösen hozták tető alá a két Felpörögve (Crank) akciófilmet, elkészíthették a Gamer – Játék a végsőkig (Gamer) alkotást és már dobozban van a Szellemlovas (Ghost Rider) folytatása. Taylor bejelentette, hogy külön utakon folytatja, legalábbis a Twisted Metal számítógépes játék alapján készülő filmet egyedül fogja levezényelni.
A Tini Nindzsa Teknőcök először képregényben akciózhattak és tucatszám tolhatták le torkukon a pizzákat, legnagyobb ellenfelük Zúzó volt. 1990-ben született meg az első mozifilm, amelyet több folytatás is követett. Majd az Imagi Studios égisze alatt készülhetett el egy animációs film, be volt tervezve a második rész, de a produkciós cég lehúzta a rolót. Később a Nickelodeon 60 millió dollárt szurkolt le a globális jogokért, majd bejelentették, hogy számíthatunk egy újabb élőszereplős alkotásra.
Nicolas Winding Refn a Pusher trilógiával tett szert nemzetközi hírnévre, sokan és sok helyen dicsérték a trilógiát. Mi szokott olyankor lenni, ha nem Hollywoodban készül el a közkedvelt alkotás? Nos, jön a remake. Luis Prieto állt be a rendezői posztra, a főszerepet Richard Coyle-ra osztották. Coyle egy drogdílert formál meg, egyik alkalommal kénytelen eldobni a nála lévő cuccot. Így viszont nem tud elszámolni a gengszter előtt, akitől kapta az anyagot. Ki kell találnia, hogy miképp tud pénzt szerezni.
Conant felesleges bemutatni, ismeri mindenki az erőtől duzzadó barbárt. Olvasott róla, látta az Arnold Schwarzenegger vagy a Jason Momoma-féle filmverziót. Esetleg már formában találkozott a közkedvelt barbárral, elképzelhető, hogy nevethetett is rajta, hiszen itthon egy-két Konyak regényben bambulhatott és baromkodhatott. Valószínűleg nem Stone & Caldwell & Rascal paródiája volt az első és bizonyára nem is az utolsó, de a legutóbbit a dánok hozták össze. Egy bátor harcos, Crane szembeszállt az embereket elnyomó démonnal, habár legyőzte, ám halálos sebet kapott, kiömló vérét itta a nép, ezáltal kegyetlenül megerősödtek. Így születtek a barbárok, akik könnyedén tépik szét a vastag ABC-t és lazán szétfejelnek bármilyen követ. Olyan erővel bírnak, mint Obelix, aki kiskorában belesett a varázsfőzetes üstbe. Egyetlen gyenge legény van köztük, Ronal, aki nem csak töpszli, de eléggé csenevész. Mégis neki kell megmenteni bajtársait, mikor egy bulizós este lecsap rájuk a gonosz. A Ronal, a barbár cselekménye úgy halad előre, ahogy az a nagy könyvben meg van írva.. Hősünknek sikerül egy-két harcostársat szereznie, segedelmükkel könnyebben jut el a célig, közben még sikerül becsajoznia (valamennyire). Akadnak itt hahotázós, térdcsapkodós poénok, de ugyanakkor több is félremegy, illetve alapvetően nem tett jót az animációs filmnek a sok-sok meleg poén. Természetesen Conan kifigurázása adja magát az efféle humort, hiszen a karakterek nagy része ágyékkötőben flangál és el lehet sütni ezt-azt, sőt még az elfek is megkapják a magukét, de nem sikerült kiaknázni az ebben rejlő lehetőségeket. Mindenesetre ügyesen kiforgat néhány sztereotípiát és kardos-szandálos közhelyet. Az animáció ugyan nem üti meg a hollywoodi szuperprodukciók minőségét, de azért több, mint elfogadható. 55 %