FilmDROID

Király Jenő, a Balázs Béla- és Hauser Arnold díjas szerző új könyve – A mai film szimbolikája – azt kutatja, hogy korunk emberének lelki és társadalmi problémái miként jelennek meg általában a kor tipikus és különösképpen a legújabb idők jelentős, reprezentatív filmjeiben. A filmek gyakran a társadalomtudományokat megelőző érzékenységgel mutatják be a lelki hidegség és közöny, a szellemi cinizmus, az önimádat és a szenvedélybetegségek elhatalmasodását, a nemi szerepek bomlását, a házasság válságát, a gyermekkor eltorzulását és az ennek nyomában járó általános infantilizációt, a konkurencia elvadulását és a korrupció elhatalmasodását, a társadalmakon belüli és a társadalmak közötti kiéleződő viszonyokat, az életszínvonal különbségeinek abszurddá és elviselhetetlenné válását. A szerző könyve a mai turbókapitalizmus kártékonyságának előrejelzéseit már a némafilmben kimutatja, de a végeredmény, az emberiesség összeomlása jellemzésére összpontosít, melyet a könyv első részének döntő fejezetében, a Saul fia című film vizsgálata során összegez.

Részletesen elemzi azokat a kimagasló filmeket, melyek nagy ugrásokat jelentettek a mai stílus és élményvilág felé, így Hitchcock Psychoját, melynek történeti jelentősége, hogy a fenséget leváltja benne az iszonyat, s a melodrámát a thriller. Kiemelten tanulmányozza Pasolini Salo – Sodoma 120 napja című filmjét is, mely a szerelem nyers szexualitás általi leváltását mutatja be. Verhoeven filmjei elbúcsúztatják a klasszikus hősiesség- és boldogságmitológiát. Ezúttal a szerző részletesen elemzi a korábbi könyveiben is minduntalan emlegetett Turks Fruit című filmet, mint az utolsó jelentős tragikus románcot. Végső áttekintésben kibontakozik a boldogságmitológia leváltása az iszonyat és kéj mitológiája által, mely a XX. század második felében zajlott le.

Olvasd tovább →