Mégsem Singer rendezi az X-Men: Apocalypse-t?

39 komment

1. “Előfordul, hogy valaki előáll egy sztorival, hogy XY híresség 1-2 évtizeddel ezelőtt molesztálta, erőszakoskodott vele vagy éppen csúnyán nézett rá.”

   Ez sok esetben valóban így van, csak épp Singer-ügyben elég megalapozott a dolog. Nyílt titok régóta a kicsapongás ténye (sokszor tettestársakkal), és tudomásom szerint ezúttal videó-, hang- és hangfelvételek rendelkezésre állnak.

   • Bocsánat, videó-, kép- és hangfelvételek.

2. miért ártana egy filmnek, hogy a rendezőjét perelik? Inkább használ, nem?

   (ingyen promó)

   • Hozzuk fel példának Stohl esetét. Szerintem jó színész és minden további nélkül megnézném következő filmjét, de a haza közvélemény továbbra is ki van bukva rá.

     Amerika ráadásul más tészta, ha Singert elítélik örökre pedofilnak fogják nevezni. És ez bizony rosszat tesz a film hírnevének is. Plusz ugye jönnek majd a kínos kérdések a fiatalabb szereplők felé….

     • azért van példa nem egy furcsa rendezőre (woody pl aki a saját lányát vette el, vagy morgen freeman szintén, okés csak mostahalány, de az se jobb) akik dolgozhatnak a botrány után.

       • Woody Allenhez megjegyzem, hogy az a feleségül vétel szintén mostohalánnyal történt. Az idén év eleji botránykeltés pedig minden bizonnyal Mia Farrow pénz- és hírnév szerzési kísérlete volt.

         • tudtam, hogy a mostohalányát vette el, de attól nem lesz jobb.

       • @doggfater: még csak nem is a mostohalányát! Soon-Yi nem Woody Allen, hanem Mia Farrow és André Previn örökbe fogadott lánya volt, Woody és Soon-Yi még csak nem is éltek egy fedél alatt a házasságuk előtt…

         • pláne. 😀

           de freeman a saját mostohalányát vette el, nem?

     • “Hozzuk fel példának Stohl esetét. Szerintem jó színész és minden további nélkül megnézném következő filmjét, de a haza közvélemény továbbra is ki van bukva rá. ”

       És teljesen jogosan.

     • Magyar szinten SEM jó színész…szerintem 🙂

3. Azért ha ilyen szexuális ragadozó Singer talán tényleg nem kéne erőltetni. Előbb tisztázza magát a bíróságon, és ha ott minden ok, akkor akarjon rendezkedni X-Men-t. Amúgy, szerintem találnak megfelelő utódot helyette, hiszen, az a két rész, amit nem ő rendezett (most tekintsünk el a Wolverine-filmektől) elég jól működtek nélküle is.

   Amúgy durva arc lehet Singer, pedig ránézésre olyan, mint egy ministránsfiú…

   • Meg egyébként is, aki ilyent tesz nincs helye a közéletben. Inkább egy börtönt nézegessen belülről, ne pedig a következő filmjén tőrje a fejét. (Legyen is bármennyire tehetséges filmes.)

     Azért Hollywoodban elég sok az aberrált, zakkant fazon, akik a sok pénzükkel nem tudják már mit csináljanak. Pl. ilyen kábszeres orgiákat szerveznek kiskorúakkal, stb. Kapják is el az ilyeneket.

     A Fox meg jól tette, h kitette a szűrét. Ha kiderül, h ártatlan, akkor rendezzen csak filmet, ha meg nem, akkor ülje le ami ezért rá vár.

     • azért a filmkészítés messze nem közélet. magáncégek foglalkoztatnak magánembereket.

       Félre ne érts nekem se tetszik, meg én is elítélem az ilyet, de a filmjeihez meg a munkájához semmi, azaz SEMMI köze annak, hogy mit csinál a szabadidejében.

       • Ok, akkor másként fogalmazok:

         HA – ismétlem, ha (mert még nem 100%, h így van, csak megvádolták eddig, de még nem bizonyított, de ) – a Te gyerekeddel fajtalankodott volna Singer, akkor mit szólnál a dologhoz?

         Ha nem is közéleti személyiség, de mindenképp egy híres ember, akit világszinten ismernek. Nem a szomszéd Gyula bácsi nyúlt bele a játszótéren a kis Gézuka nadrágjába. (Ami egyébként ugyanakkora bűn, csak nem beszél róla az egész világ.) Egyébként ez még talán veszélyesebb is, mert ha a pénzével vett ügyvédek kimosdatják – főleg ha bűnös – akkor annak baromi rossz üzenete van kifelé.

         Annyit mondjuk hozzáteszek, hogy nikodemus által linkelt képeken a fiatal srácok nem igazán tiltakoznak az idős bácsi (Singer 49 éves !!! Mondjuk, 15 évvel fiatalabbnak tűnik) közelsége ellen. Sőt, mintha inkább ők kapaszkodnának Singerbe… Érdekes mindenesetre.

         Azért durva, hogy milyen világban élünk.

         • akkor még 1x, ha ilyet csinált azért én is elítélem, de attól az eddig és jövőbeni filmjei nem lesznek jobbak vagy rosszabbak se.

       • Singer viszont – tetszik, nem tetszik – közszereplő, a magánélet szentségére állítólag oly kényes USÁban különösen annak számít. Magyarul fokozott súlya van annak, amit mond vagy tesz.

         Az már csak kínos mellékszál, hogy Singer bevallottan másság-elfogadási/elutasítási parabolaként is értelmezhetően készíti filmjeinek túlnyomó részét, nyilván a PC-üzenetet sugallva. Amivel semmi baj sincs az égvilágon, csak kicsit lecsökken a hitelesség, ha a rendező amúgy kőkemény drog- és pedofilgyanúba keveredik…

         • nem, nem közszereplő. mitől is lenne az?

           a színészek írók, rendezők mitől lennének közszereplők?

4. Forrás pl. http://www.origo.hu/filmklub/blog/osszeallitas/20140424-bryan-singer-filmrendezot-kiskoru-ellen-elkovetett-szexualis-eroszakkal-vadoljak.html

   Elég a képeket végignézni.

5. Na azért árnyaljuk a dolgokat kicsit, itt nem pedofiliáról van szó a szónak általánosságban vett értelmében, itt nem ártatlan kisgyerekeket rontottak meg, hanem szexuálisan aktív fiatal 16-18 éves meleg fiúkat szerveztek be ezekre a medencés bulikra, szerepeket igérve nekik a filmekben.
   Amúgy engem hidegen hagy a dolog, mert nem tetszett az új X-men film, tőlem rendezze más… 🙂

6. lényeg a lényeg, hogy amellett, hogy undorító (1) amit csinált (ha csinálta):

   undorító(2) az amcsi képmutatás is, hogy mikor ezt a srác jelentette még 10 évvel ezelőtt a kutya se foglalkozott vele, mert akkoriban túl nagy ember volt singer.

   Most bezzeg jaj de mindenki fel van háborodva és letiltják a munkáról, mert mit csinált 10x éve. undorító (3)

   Ha csak a FELE igaz annak ami a törtetők sorozatban, meg úgy általában a filmekben a menedzserekről, stúdiókról látszik, hogy tudni illik minden szart amit a sztár kért azt teljesítik akkor megint csak undorító (4), hogy akkor nem rúgták ki, tiltakoztak singer ellen csak most, hogy kipattant az ügy. undorító (5)

   Ezért írtam én, hogy nem olyan egyszerű ez az eset és nem tudok csak egy részére fújolva tekinteni.

7. Én annak örülnék ha Matthew Vaughn-t hoznák vissza. Singer szerintem nem egy kiemelkedő rendező.

   • Na én meg annak nem örülnék jó rendező, de szerintem az Elsők tőle átlagos lett.

8. Elég perverz feje is van mondjuk de nem is ez a lényeg. A DOFP erősen túl van misztifikálva, az Wolverine címen elkövetett borzalmak miatt úgy tűnhet, hogy jó film, de erősen középszer, Singer semmi extrát nem tett le rendezőként. Én nem fogom magam a földhöz verni, ha nem ő rendezi.

   • Már ne is haragudj:

     1. A Közönséges bűnözőkről nem hallottál?
     2. Még mindíg a Singer rendezte X-men filmek a legjobbak.

     Én örülnék, ha ő rendezné.

     • Na végre egy értelmes halandó 😀 Eminens se rossz tőle.

9. “nem, nem közszereplő. mitől is lenne az?

   a színészek írók, rendezők mitől lennének közszereplők?”

   De igen, közszereplő. A státusz mércéje nem az, hogy közfunkciót (politikai/közszolgálati munkát) lát el, hanem az, hogy van annyira ismert ember, hogy szavai és cselekedetei (lehet, hogy az ő akaratától függetlenül is!) norma-értékkel bírnak sokak számára. Egy médiaszakember mondta, hogy onnantól kezdve, hogy egy laza hétvégi magazinban megjelent veled egy interjú kedvenc kajáidról, hobbidról, a macskádról meg az aktuális ruhadivatról (magyarul hivatásodtól független témában), onnantól kezdve közszereplő vagy.

   A többiben nagyjából egyetértek, főleg a képmutatás kárhoztatásában. Azt azért megjegyezném, hogy az ilyen esetekben elég erős sokáig “a hallgatás fala”, vagyis az az erő, ami visszatartja az áldozatokat a feljelentéstől/nyilvánosság elé tárástól. Lehet, hogy ezért várt több, mint 10 évet a srác.

   • a sok becsületsértési per miatt találták ki ezt a marhaságot, hogy boldog boldogtalan közszereplő, de attól még nem lesz igaz.

     Ahogy írod, egy médiaszakember mondta, nah pont ők találták ki, és ők takaróznak vele.

     A hiénák (médiaszakemberek) zaklatnak boldog boldogtalant, csak, hogy el tudják adni a szemetüket. Mert írnak xről, vagy ypszilonról nem lesz közszereplő. Singer nyilatkozik a filmjeiről és csak arról. (nem tudom , hogy így van e, de tegyük fel) Se nem a stúdió többi filmjéről, se az év filmjeiről, se a filmszakma helyzetéről. Mi teszi közszereplővé?
     Hogy van róla 3 paparazzó fotó?!

     És nem, nem lesz norma egy singerből vagy bármelyik szimpla filmszakmunkásból.

     Mikor pamela anderson elkezd tüntetni, vagy angelina jolie jószolgálati nagykövet lesz az már más, mert valamilyen “közfeladatot” vállal, de amíg csak filmezik, és e miatt újságokba kerül még nem az.

     (SZERINTEM!!!!)

10. “a sok becsületsértési per miatt találták ki ezt a marhaságot, hogy boldog boldogtalan közszereplő, de attól még nem lesz igaz.

    Ahogy írod, egy médiaszakember mondta, nah pont ők találták ki, és ők takaróznak vele.”

    Az a mondás egy helyzetleírás, nem valami vágy vagy kívánság megfogalmazása. Nem mondom, hogy a média nincs benne ebben a folyamatban vastagon, de legalább annyira mi magunk is tehetünk arról: ugyebár amit 50 évvel ezelőtt úgy kellett kihúzni a bulvárnak belőlünk, azt mostanság önként és dalolva tesszük fel a facebookra és egyéb közösségi oldalakra. Ez azért nagyon elgondolkodtató.
    És simán működik az a effektus, hogy miközben leszóljuk a bulvárt, azért csendben fogyasztjuk ám.

    “És nem, nem lesz norma egy singerből vagy bármelyik szimpla filmszakmunkásból.

    Mikor pamela anderson elkezd tüntetni, vagy angelina jolie jószolgálati nagykövet lesz az már más, mert valamilyen “közfeladatot” vállal, de amíg csak filmezik, és e miatt újságokba kerül még nem az.”

    Dehogynem: norma lesz, mondom, sokszor saját akaratán kívül vagy annak ellenére. Klasszikus példa a sztársportoló: szerinted bárki megkérdezi Messit vagy CR-t arról, hogy “akar-e milliónyi gyerek megtestesül álma” lenni, mielőtt focikarriert kezd? Egy csudát. És rengeteg rajongójuk van, akik minden mozdulatukat, szavukat lesik. Példaképként működnek.

    • és mégis hol van akkor a határ?

      a droidot naponta egy nagyobb falunyi, kisebb városnyi ember olvassa, ettől TE aki írsz bele rendszeresen már közszereplő lettél?

      Mert az összes írásodban, kritikádban benne van a saját egod, és nem a szakmáddal foglalkozol.

      Mert ez (droid) nem “egy laza hétvégi magazin”, mert rendszeresen jelenik meg és többen is olvassák, mint azok nagyobb részét. Te pedig kifejted benne a “véleményedet a hobbidról” a filmekről. Közszereplő vagy?

      Az idézetek tőled vannak. 😉

      Akkor hol a határ, illetve van e határ a közszereplők és nem közszereplők között? Van e közszereplő mint olyan?

      • “és mégis hol van akkor a határ?”

        A határ folyamatosan változik, és jelenleg úgy tűnik, hogy már elég zavaróan közel van.

        “a droidot naponta egy nagyobb falunyi, kisebb városnyi ember olvassa, ettől TE aki írsz bele rendszeresen már közszereplő lettél?”

        A példa nem jó, mert igaz, hogy hobbiból nézek filmeket, de írással és művészetekkel foglalkozó ember vagyok, tehát igyekszem “szakmailag is megalapozott” véleményt írni a látottakról. S remélem, hogy az egóm nem tolakszik ez elé.
        Másrészt a Filmdroid – annak ellenére, hogy filmrajongók írják, nem filmszakosok – az évek során kivívott tekintélye miatt egyfajta szakmai blog is lett. Mint pl. az NST blog, ami sokszor messze színvonalasabb írásokat közölt a futballról rajongók tollából, mint a “hivatalos” magyar sportújságírás.
        Harmadrészt: mindezzel együtt én vagy Koimbra vagy akárki, aki ír ide rendszeresen, lehetnénk közszereplők, de 1. nicknév alatt írunk (igaz, nem változtatjuk ötpercenként), 2. közel nem vagyunk olyan ismertek – legalábbis feltételezem -, hogy pl. a Nők lapja felkérjen bármelyikünket egy csevejre az időjárásról vagy pl. Bryan Singer posztban tárgyalt botrányáról.
        Szóval: remélem, nem minősülök közszereplőnek attól, hogy a droidra írok, csakhogy ezt – egy határ után – nem én döntöm el.

        “Az idézetek tőled vannak. ;)”

        Ezt nem értem.

        “Akkor hol a határ, illetve van e határ a közszereplők és nem közszereplők között? Van e közszereplő mint olyan?”

        Törvényi definíció szerint tudtommal az a közszereplő, aki közfunkciót tölt be. Erre mondtam én azt, hogy az élet ezt már felülírta, mert celebvilág van – amitől én egyébként távol tartom magam, amennyire csak tudom.

        Hadd írjam le még egyszer, hogy nem tartom jónak azt, ahogy a jelenlegi szórakoztatóipar/média működik, csupán megpróbáltam leírni, mi a helyzet.

        Bocs a kitartó offolásért, de szívesen beszélgetek, vitatkozom.

        • ““Az idézetek tőled vannak. ;)”

          Ezt nem értem.”

          Csak jelezni akartam, hogy a te definícióidből vettem a jellemzőket és azt húztam rád/a droidra.

          A betolakodó egóra nem rosszként gondoltam, nem is feltétlenül jó szó, vagy nem jól használtam/ te értetted félre.
          Az egót, mint saját jellemed gondoltam. Benne van az írásodban, hogy egyedülálló, szingli, családos, elvált, fehér vagy fekete 10 20 30 éves vagy. Olyan alaptulajdonságok amiket nem tudsz “elrejteni”, de nem is kell. Nem ezektől lesz jó vagy rossz egy írásod. És ilyen szempontból analóg, hogy singer filmjei nem attól lesznek jók vagy rosszak, hogy “szabadidejében” mit csinál.

          Nah nem tudtam, hogy egyébként is művészetekkel foglalkozol, de biztos vagyok benne, hogy a különböző hobbi, vagy profi blogok többségét nem a szakmából írják, vagy csak távolról kapcsolódnak hozzá a szerzők.

          Elfogadom, hogy szakmai blog lett a droid (sztem is), de e miatt is véleményformáló ugye.

          Akkor sincs semmi közöm/öd/ünk a szerzők magánéletéhez.

          Mikor koimbra (pl, vagy te) megírja, hogy elmegy sátrazni, vagy behívták a gyerekhez a suliba, mert csínybe keveredett akkor nem kezdünk el azon lamentálni, hogy miért nem a tengerre megy nyaralni, vagy biztos jól neveli e a gyerekét.

          Ezzel szemben kiderül, hogy singer mit csinált és mindenki azonnal pfujol, és a stúdió tervezgeti, illetve ki is dobja 1-1 filmtől. Nah ez képmutatás és rossz üzenet szerintem.

          És ezek után mondom én azt, hogy nem érdekel singer mit csinált, nem akarok arról olvasni (HA MEGTETTE BÜNTESSÉK MEG ETTŐL FÜGGETLENÜL), de azt se akarom, hogy ne csináljon több filmet egy ilyen (A FILMJEIHEZ NEM KAPCSOLÓDÓ ÉS EZÉRT EBBŐL A SZEMPONTBÓL) piszlicsáré dolog miatt, hogy mit csinált tizeniksz évvel ezelőtt.

          Engem nem zavar az off, sőt egy ilyen hírnél nem is off szerintem, oszt majd koimbra max letol minket. 😀

          Én is szeretek vitatkozni, magáért a vitáért is. 😀
          (ezt koimbra tudja/sejti is a “közös múltunk” alapján) Mármint az ilyen vitát, nem a “nincs igazad egyébként is qrva anyád” típusú vitákra gondolok.

          • “Csak jelezni akartam, hogy a te definícióidből vettem a jellemzőket és azt húztam rád/a droidra.”

            Ja, így már értem. 🙂

            “A betolakodó egóra nem rosszként gondoltam, nem is feltétlenül jó szó, vagy nem jól használtam/ te értetted félre.
            Az egót, mint saját jellemed gondoltam. Benne van az írásodban, hogy egyedülálló, szingli, családos, elvált, fehér vagy fekete 10 20 30 éves vagy. Olyan alaptulajdonságok amiket nem tudsz “elrejteni”, de nem is kell. Nem ezektől lesz jó vagy rossz egy írásod. És ilyen szempontból analóg, hogy singer filmjei nem attól lesznek jók vagy rosszak, hogy “szabadidejében” mit csinál.”

            Ez a klasszikus “élet és életmű” egységének erkölcsi problémája. A radikális szétválasztásra és az egybetartozás bizonygatására is lehet érveket hozni, s igazából nehéz is eldönteni (ha egyáltalán el kell…) ezt a dolgot.

            “Mikor koimbra (pl, vagy te) megírja, hogy elmegy sátrazni, vagy behívták a gyerekhez a suliba, mert csínybe keveredett akkor nem kezdünk el azon lamentálni, hogy miért nem a tengerre megy nyaralni, vagy biztos jól neveli e a gyerekét.

            Ezzel szemben kiderül, hogy singer mit csinált és mindenki azonnal pfujol, és a stúdió tervezgeti, illetve ki is dobja 1-1 filmtől. Nah ez képmutatás és rossz üzenet szerintem.”

            Ez világos, csak van egy döntő különbség: Singer összehasonlíthatatlanul több ember életére van befolyással azzal, amit csinál, mint mi itt, a droidon.

            Amúgy valószínűleg az lesz, hogy egy jó nagy kirakatpert csinálnak a dologból, de mivel Singer filmjei jól hoztak a konyhára (legalábbis az X-Men), továbbra is hasonló feltételekkel csinálhat majd filmeket. Mint pl. Woody Allen. Vagy Stohl András.

11. Akkor én ide a végére annyit mondanék – ahogy azt már a Dawn of the Planet of The Apesnél is említettem – hogy nagyon szívesen látnám Thomas Alfredsont egy nagyobb költségvetésű film élén! 🙂

    • Egyetértek. 🙂

12. nah itt a különbség köztünk, hogy én NEM tudom elfogadni, hogy singer bárki életére is bármekkora befolyással lenne.

    Az átlag mozinéző azt se tudja, hogy ki ő. Aki kicsit is jobban foglalkozik a filmekkel az meg helyén tudja kezelni a filmjeit és ettől függetleníteni a magánéletét.

    Nem tudom megérteni azt a véleményt/álláspontot, hogy “fúj mit csinált nem nézem többé a filmjeit”.

    Te el tudod képzelni, hogy van olyan aki azért kezd most tinédzsereket megrontani, mert az xmen a kedvenc filmje és annak a rendezője is azt csinálta????

13. Azzal én is 100%-ban egyetértek, hogy a munkásságát és a magánéletét el kell és el is lehet teljesen különíteni. Nekem bármit is csinál(t) akkor is az egyik kedvenc filmem marad a Közönséges bűnözők, és ugyanúgy elismerem a 3 db X-filmjét is. Az ember és a rendező elkülöníthető.

    Éppen ilyen okok miatt azt mondjuk nem értem miért kell utáni Tom Cruise-t és filmjeit, vagy Mel Gibson-t, stb. Én el tudom különíteni a kettőt, még ha magánemberként hozott döntéseivel nem is mindig értek egyet attól a filmjeik még nagyon jók lehetnek.

14. Lehet, hogy én rossz nevelést kaptam (nem hiszem), de amíg egy alkotó műve szórakoztat vagy élményt ad (legyen az kevésbé erős vagy mestermunka) felőlem azt csinál a magánéletében, amit akar.

    Csak egy példa:
    a) rábízok 200 millát egy fickóra, aki bár nem egy mintakép, de jó filmeket csinál
    b) rábízok egy csomó pénzt egy mintapolgárra, aki bár nem csinál rossz filmeket, de kiemelkedőket se

    Itt simán csak üzleti alapon kéne gondolkodni, tud a csávó? (igen), jók a filmjei? (igen) megbízható a munkában? (igen).
    Az, hogy mit csinál amúgy, az kit érdekel? Most akkor Ellen Page se kapjon szerepeket, mert a nőkhöz vonzódik? Úristen, biztos ráugrik majd az összes kolléganőjére a forgatáson. Hánynom kell az álszentségtől.

    • “Lehet, hogy én rossz nevelést kaptam (nem hiszem), de amíg egy alkotó műve szórakoztat vagy élményt ad (legyen az kevésbé erős vagy mestermunka) felőlem azt csinál a magánéletében, amit akar.”

      Magánemberként abszolút osztom, de a világ ennél azért árnyaltabb. Doggfatherrel nem erről (azt hiszem), hanem a közszereplő mibenlétén vitatkozunk – ami persze következik az alapproblémából.
      A példád azért érdekes, mert egy az egyben mintázza a középkor és a modernitás (újkor stb.) életeszményének radikális különbségét.

      1. Van egy erkölcsös életet élő, de közepes műveket alkotó művész;
      2. van egy léha életet élő, de zseniális műveket alkotó művész.

      A középkori ember az első, az újkori a második opciót választja, tartja eszményének. S ez az újkori, tulajdonképpen szekularizált művészetfelfogás hozza magával a zsenikultuszt, miszerint az összes nagy művész “kattant” egy kicsit, és így a társadalom – “cserébe” a műveiért – elnézi életének girbegurba alakulását. Ez így persze leegyszerűsített kicsit, de jelzi, hogy a dolog korántsem olyan egyszerű.

      Azt meg csendesen megjegyzem újra, hogy a Singer-sztori nem a rendező ilyen-olyan hajlamairól meg orientáltságáról szól, hanem kőkemény büntetőjogi vádakról (pedofília, kábszerrel való visszaélés), amely tetteket asszem kollektíve mindannyian elítélünk. Ettől persze még simán lehet nagy művész. De ahogy az ügy tálalása bizonyítja, biztos, hogy közszereplő.

      Egyébként igen, az USA egy sok tekintetben képmutató társadalom. De némi képmutatásért sajnos nekünk, magyaroknak sem kell a szomszédba mennünk…