Tételezzük fel, hogy a közelünkben lakik egy olyan ember, akivel gyakran találkozunk, esetleg beszélő viszonyban vagyunk vele. Mi történne, ha elterjedne róla, hogy pedofil, gyerekeket brutális dolgokra kényszerített? Az efféle híresztelések futótűzként terjednek, mindenki nagy ívben kikerüli a meggyanúsított személyt, senki nem áll vele szóba. Valószínűleg Te is beállnál a sorba és még akkor is gyanúsan pislognál rá, ha a nyomozás semmilyen eredményt nem hozna. Miért? Mert gyakorlatilag a tömeggel tartasz. Ezt még a nagy Dr. House sem tudná kezelni, csak levonná a konzekvenciát, hogy mindenki birka módjára viselkedik.
Lucas (Mads Mikkelsen) elvált a feleségétől, fiát sem látja túl gyakran, állása sincs. Gondjai megoldódni látszanak, amikor felveszik egy óvodába és egy nő is feltűnik a színen. A közösség kedveli, jó barátjával, Theoval is mindig el tud cseverészni. Azonban mielőtt még eme szürke, borús helyen számára kisütne a nap a legjobb barátjának kislánya olyasmit mond, amelyet nem lehet félreértelmezni. A kezdeti viszonylag nyugodt mederben zajló gyanúsítgatás után a város lakosai egy emberként háborodnak fel, Lucast megvetik, kirekesztik és azután sem ölelik keblükre miután a rendőrök tisztázzák a vádak alól. Barátnője elhagyja, a helyi boltból kitiltják, Theo sem áll ki mellette, csupán fia hisz rendületlenül ártatlanságában.
Egy gyermek élénk fantáziával van megáldva – szokták mondogatni. Ugyanakkor azt is sokan tényként kezelik, hogy nem is hazudnak. A Klara szülei automatikusan is hisznek lányuknak (úgy, ahogy általában minden apa és anya), hisz mi oka lenne rá, hogy hazudjon, miért kételkednének benne? Csakhogy ő túl fiatal még ahhoz, hogy egyáltalán felfogja szavai jelentőségét és súlyát, kérdés nélkül, folyamatosan bólogatással válaszol a felé irányuló kérdésekre. Nem fogja (úgy is mondhatnám, hogy nem foghatja) fel, hogy ezzel mekkora lavinát indít el. Vajon tényleg megtörténtek vele ezek a szörnyű dolgok? Vagy csak azt akarja, hogy végre törődjenek vele? A forgatókönyv rendkívül ügyesen van megírva és kidolgozva, hisz az apró válaszok ellenére a néző azt képzel bele, amit csak akar.
A nagy rejtélyen való elgondolkodás mellett a tömegpszichózis-hisztéria csodálatosan van ábrázolva Ritka az olyan film, ahol úgy dühítenek fel, hogy gyakorlatilag nem is lehet hibáztatni senkit, nincs igazán negatív szereplő, akin úgy istenigazából elvernének a port vagy tiszta szívből lehetne gyűlölni. A valóságban vajon nem ilyen lenne? Dehogynem. Hátborzongató! Mindehhez kiváló színészi játék társul, Mads Mikkelsen egyszerűen zseniálisan hozza a mindenki által kedvelt, majd lenézett és fokozaton maga alá zuhanó, egyre depressziósabb Lucast, akiből lassacskán „űzött vad” lesz. A Klarát játszó Annika Wedderkopp szintúgy remek választás, ártatlan pofikájára és nagy szemeibe nézve senki nem kételkedne a szavában.
Thomas Vinterberg filmje gyakorlatilag egy erős gyomrost ad, garantáltan feldühít és elgondolkodtat. Mindehhez a jó öreg borongós, szürke skandináv időjárás társul, ami csak erősít az atmoszférán.
- SZÜNET - 2017. október 02.
- Box Office: Tom Cruise visszafogottan indított - 2017. október 01.
- Kristen Stewart lehet Charlie egyik angyala - 2017. szeptember 30.
- 2019-ben jön a Men in Black spin off - 2017. szeptember 30.
- Never Here előzetes - 2017. szeptember 29.
- Sorozat lesz a Rendes fickókból - 2017. szeptember 29.
- Apavadászat előzetes - 2017. szeptember 28.
- Acts of Vengeance előzetes – Banderas bosszút áll - 2017. szeptember 28.
- Jonathan Levine rendezheti az Amerikába jöttem 2-t - 2017. szeptember 28.
- Scorsese és DiCaprio vinné vászonra Roosevelt életét - 2017. szeptember 28.



Egyébként az is érdekes volt, hogy idővel szegény gyerek már nem is mondott semmit, sőt, inkább visszakozott, de azért adták a szájába a szülők meg az óvodavezető a szavakat.
Pont a Hannibál premierje után? 😀 Amúgy érdekesnek tűnik, jó kritika
Valami megoldast, tanulsagot ad? Vagy te legalabb elgondolkodtal, h mit csinalnal a helyeben?
spoiler
Nekem vmiert nyilvanvalo, h nem csinalt a szerencsetlen semmit, meg igy is, h nem lattam a filmet.
Az abuzalt gyerekek nem cukik, nem beszedesek, nem felhotlenek, nem bologatnak, nem elvezik a rajuk iranyulo figyelmet, hanem eltemetik, elfelejtik, vagy eppen UFO-sztorikkal elfedik, amit tortent, v eppen halalos szegyenben elnek, csendesek es visszahuzodok lesznek, magukat hibaztatjak.
Igen, elgondolkodtató, de fogalmam sincs, hogy a helyében mit csinálnék, mert szerencsére nem kerültem ilyen helyzetbe és remélem nem is fogok:)
Tanúság szerintem nincs, mindenesetre van egy rakat Mi lenne, ha…, amelyeken el lehet filózni. És ha nagyon belemerülsz még esetleg azt is kihozhatod belőle, hogy itt márpedig valaki nagyon pedofil
Mikkelsen korunk egyik legnagyobb színésze. Senkit nem ismerek, akik ennyire eltérő karaktereket hitelessé tudnak tenni.
Kellemes meglepetés a kritika megszületése és hangvétele is, egyre jobban érdekel a film. Meg fogom nézni.
Végül sikerült pótolnom. Jól összerakott dráma, de valahogy kissé egydimenziós lett: a főszereplő szenvedéseire és környezete birka-viselkedésére volt kihegyezve az egész. Én azért vártam, hogy főhősünk (a teljesen érthető “mindenkit eltaszítok”-attitűd után) valamiféle bizalom-játékba kezd, hogy valamilyen módon mégiscsak meggyőzze a hitetlen barátokat. S tanulság se lenne, ha az utolsó két jelenet nem lenne – szerintem azok igenis kellettek. Lucas és a kislány jelenete zseniálisan beszél a bizalom visszaszerzésének iszonyú nehézségéről; az erdős jelenet meg arról mesél, hogy Lucast soha nem fogja békén hagyni az eset (függetlenül attól, hogy a filmbéli valóságot láttuk-e vagy Lucas képzeletének játékát).
A filmzene igen visszafogott használata, a dokumentarista jelleg és a közvetlen, intim hangvétel tetszett.