Így lett egy Sinatra tervezetből Die Hard

Roderick Thorp 1966-ban adta ki a The Detective regényét, amelynek főhőse, Joseph Leland nyomozó éppen egy igen kemény és nehéz esetet kap ki, az ügy szálai egészen a polgármesteri irodához vezetnek, korrupció és pénzmosás a legfelsőbb szinteken. A filmváltozatban Frank Sinatra bújhatott bele Leland bőrébe, a producerek megmondták a szerzőnek, ha a film sikeres lesz, akkor számíthat rá, hogy a folytatások jogait is megveszik. A Script Secrets oldal azt írja, hogy Thorp ekkor olvasta a Glass Tower regényt, amiben hatalmas tűz üt ki és az emberek a legfelső szinteken ragadnak (ebből később elkészült a Pokoli torony). Annyira megtetszett neki a sztori, hogy a tüzet terroristákkal, a főhős tűzoltót pedig a nyomozóval helyettesítette, így született meg a Nothing Lasts Forever. Azonban Sinatrát nem érdekelte a folytatást, ráadásul a regény a jó kritikák ellenére sem fogyott jól.

A 80-as években Joel Silver producer éppen olyan történet után ácsingózott, amelyet olcsón el lehet készíteni, a Fox archívumában lelt rá Thorp regényére, azonnal beindult a fantáziája. Természetesen megkereste Sinatrát, hisz mégis csak ő volt az előző film főszereplője, ám a színész-énekest nem lehetett meggyőzni. Ekkor jött a képbe Robert Mitchum, aki úgy érezte, hogy az ő korában már nem kellene sokat szaladgálni és ugrálni egy filmben, nem lenne túl hihető a nézők számára sem, ezért nemet mondott.

Arnold Schwarzenegger túl volt a Kommandón, az akciófilm megtömte a producerek és a stúdió zsebét sok-sok zöldhasúval. A tömegnek pont az kellett, hogy Arnie egyszemélyes hadseregként nyomuljon előre, karaktere gyakorlatilag egymaga megnyerte volna a harmadik világháborút. A Fox akart egy folytatást, Frank Darabont éppen ekkortájt tudta le a Rémálom az Elm utcában forgatókönyvét, megbízták, hogy írjon a regényből egy Schwarzeneggerhez passzoló akciófilmet. Legnagyobb sajnálatukra az Osztrák Tölgynek nem fűlt a foga ahhoz, hogy leszerződjön a Kommandó 2-re, sőt egyáltalán nem akart folytatásban szerepelni, inkább a Menekülő ember szkriptjével szemezett.

Ekkor jött a képbe Steven E. de Souza, a Kommandó írója. Lepasszolták neki a forgatókönyvet, hogy legyen már oly kedves és dolgozza át a sztorit. Az úriember egyik kedvenc regénye a Nothing Last Forever volt, amiben Leland megtisztítja a Klaxon Olajtárság épületét a terroristáktól. Ezt követően ismét felcsörgették Schwarzeneggert, hisz most már nem egy második részről volt szó, a főhőst John McClane-nek hívták John Matrix helyett és még John McTiernan is a fedélzeten volt, akivel a Predatoron dolgozott., de Arnie még így is hajthatatlan volt. Ezt követően Silver elgondolkodott azon, hogy Richard Gere-hez talán passzolna a film, de végül nem tettek ajánlatot neki. Szóba került Sylvester Stallone, az olasz csődör inkább a Rambo 3-ra készült, Mel Gibson-t, Harrison Fordot és Burt Reynoldst sem érdekelte a dolog.

Bruce Willis éppen a nagy nézettségű A simlis és a szende sorozattal hódított, de neve rajta volt a listán, igaz a legvégén. A színész megérezte, hogy ezzel filmsztár lehet, de sajnos a sorozat alkotói nem akarták elengedni, de szabadidejében azt csinálhatott, amit akart. Így a simlisen melózott, éjszaka pedig a Die Hard munkálatain vett részt. Ráadásul Silver azt is elérte, hogy 5 millió dollárt kapjon, ami elég szokatlan volt. Jött a bemutató, a többi már történelem. A film gyorsan klasszikussá és hivatkozási alappá vált, Willis jó ideig a csúcson tudott maradni (sőt, elvett egy bombanőt, Demi Moore-t), a rendező John McTiernan is jó ajánlatokat kapott, sajnos ő egy ideje nem forgat, sitten csücsül…ééés gazdagabbak lettünk egy igen jó karakterszínésszel, Alan Rickmannel, akinek ez volt élete első mozifilmje. Érdekességképpen még csak annyit, hogy a Nakatomi toronyház a Fox stúdió főhadiszállása volt.