Röviden: Ilyen az élet (Life as We Know It)

Katherine Heigl és Josh Duhamel randijával indít a film, ami már a kezdet kezdetén becsődöl. Mi is indul rosszul? – tehetnétek fel a nagy kérdést – Ez az alkotás vagy a randi? Nos a válasz egyszerű, mindkettő. Hamarosan kiderül, hogy a központi férfi karakter egy nőfaló, aki le se tojja, ha a gyengébbik nem valamelyik képviselője lebunkózza. A főszereplő hölgy pedig egyedülálló és magányos teremtés. Ők a legjobb barátai egy bizonyos házaspárnak, akik egy csúnya baleset után elhaláloznak és csemetéjükre pont a már említett fickónak és nőnek kellene vigyázni, mivel ők voltak a család legjobb barátai.

A romantikus vígjátékok általában a következő sémát követik: A két főhős megkedveli egymást, összejönnek, majd jön a bonyodalom, külön válnak, a végén pedig ismét egymás karjaiban kötnek ki. Itt majdnem hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy az elején még van egy jó hosszú „utállak” felvezetés. Greg Berlanti inkább forgatókönyvíró, mint rendező, meg is látszik a művén, nem éppen biztos kézzel vezényelte le a filmet. Talán úgy gondolta, hogy egy kis gyakorlásnak jó lesz egy könnyed film elkészítése, de bizony bele tud bukni az ember fia, ha a sokat látott kliséket próbál erőltetni és valahogy nem tudja elfogadtatni a nézővel. Eredeti ötlet a nullával egyenlő, de legalább élvezhető legyen. Jó poénok akadnak benne, de ugyanúgy megspékelték rossz, erőltetett humorral is. Látszik, hogy Berlanti inkább a sorozatok világában van otthon, valahogy nem bír el egy másfél órás filmmel (ajjaj, ő tette le az asztalra a Zöld Lámpás forgatókönyvét). Heigl is megrekedt a „pasikkal jaj de szerencsétlen vagyok” nő típusnál, talán még egyszer-kétszer eljátszhatja ezt a karaktert, aztán beleunnak a nézők. Az Ilyen az élet csöppet idegesítő, néhol vicces romkom, kissé unalmas, amelyen többször is az óránkra tekinthetünk. 45 %-nál többet nem érdemel.