Volt egyszer egy Venice (Once Upon a Time in Venice)

Volt egyszer egy Bruce Willis. Ez a Bruce Willis csibészes mosollyal szövegelte át a leglehetetlenebb helyzeteket vagy borostás, másnapos arccal puffogtatott idézhető egysoros mondatokat, miközben levert néhány gazfickót. Nem csinált rossz filmeket, legalábbis számomra nem. Több buktába beletenyerelt, de odavoltam A kód neve: Merkúrért, tetszett A sakál és jól szórakoztam a Hudson Hawk-on. Manapság viszont unott ábrázattal eldarálja, amit a forgatókönyv vagy a rendező megkövetel tőle, felmarkolja a 4-5 millió dolláros fizetését és megy a következő „B” kategóriás förmedvénybe. Legújabb művében sikerült visszahoznia a régmúlt időszakot néhány jelenetben, ez a jó hír. A rossz, hogy ez is csak egy újabb gyengébb film.

A hivatalos szinopszis leírása szerint egy magánnyomozó megpróbálja visszaszerezni szeretett kutyusát egy könyörtelen bandától. Nos, mire egyáltalán eljutunk odáig, hogy gengszterek megszerezzék az ebet, eltelik a film bő harmada.

A Két kopper írópárosa követte el a forgatókönyvet, sőt mi több, a Cullen fivérek közül Mark szerint jó ötlet, ha a rendezést is bevállalja. Tulajdonképpen az alaphelyzet és felvázolt különféle szituációk elegendőek lettek volna egy frappáns ponyvaregényes hangulatú filmhez. Meg is lennének a karakterek vagy a helyzetek hozzá, de épp a kezdő direktor lelkesedése hiányzik, amivel kitűnhetett volna a nem némileg akció, némileg vígjáték közegből.

Eléggé ront az összképen, hogy többször háttal vagy éppen messzebbről mutatják Willist és ilyenkor elkap az érzés, hogy a színész inkább lakókocsijában tengeti az idejét, helyére dublőre ugrott be. Mint Steven Seagal esetében, aki esetleg még fel tudja emelni a kezét, de ha ütni kell, akkor máris alig megvilágítottá válik a bunyó helyszíne. Néha megembereli magát és próbál úgy tenni, mintha érdekelné a munka, sőt, még olykor próbál laza is lenni, jól áll néha az egy-két elsütött poén.

Komolyságról nem lehet beszélni, de annál inkább szeretne menőnek vagy lazának látszani Cullenék munkája. Szeretnék, hogy élvezzük és igazság szerint nagyobb hozzáértéssel el lehetett volna érni, hogy végig mosolygós film szülessen, ahol Willis megpróbál minden problémát lerendezni. A színészek nagy részének teljesítményéről nem lehet beszélni, Famke Janssen, Kal Penn vagy Adam Goldberg kvázi tiszteletét teszi, John Goodmannek sem kell megerőltetnie magát, Jason Momoa is könnyedén hozta, amit kell. Sajnos humor helyett inkább unalom van és sokszor tűnik úgy, hogy szét akar esni a film. 45 %

imdb: 5,4