Röviden: Kite

0 %. A Rotten Tomatoes-on ennyi az átlaga a japán animéből készült élőszereplős filmnek tucatnyi kritika után. Ezek után ne is csodálkozzunk, ha a távol-keleti klasszikusok alkotói – pláne ha a Dragonball és az Oldboy jut eszükbe – hidegrázást kapnak, ha meghallják a Hollywood szót. Mennyire áll közel ez a szép kerek szám a valósághoz? Tény, hogy nem egy minőségi produkcióról van szó.

A pénzügyi összeomlás után járunk, Sawa 12 évesen vált árvává és az elmúlt 6 évben csakis a bosszú fűtötte. Ég a vágytól, hogy végre kicsinálja szülei gyilkosát. Kurvaként jut be néhány helyre és mivel könnyen el lehet róla hinni, hogy valóban férfiakat kényeztet, meg tud szerezni pár fontos információt. És nem pityeredik el, ha kap pár erős pofont, a vérhez is van gyomra.

Első ránézésre olyan, mintha a Lucy Asylum verziója lenne. Ralph Ziman kevés pénzből próbált stílusos akciófilmet rendezni. Megfeszül, hogy valami egyediséget csempésszen művébe, hogy a szürkés háttér előtt jól mutassanak a színesebb göncök, parókák, berendezések. De erőlködését egy ügyetlen Sin City koppintásnak lehet betudni. India Eisley-ről jobban elhihető, hogy örömlány, mint hogy mindent túlélő, kemény csaj lenne. Kissé bosszantó, hogy a karakterrel is eléggé ügyetlenül bánnak, ha gondolnak egyet játszi könnyedséggel küldik padlóra, majd nem sokra rá újra badass chick válik belőle. Egy nagy gond van ezzel a filmmel: nem a 70-es években készült. Az exploitation kedvelői sikerre vitték volna.