The Returned

Ha zombifilmről esik szó, általában azonnal a hörgő, hús-vér emberek felé csoszogó hullákra gondolunk. Nem árt messzire elkerülni őket, csak azok próbálnak barátkozni velük, akiknek elment a józan eszük (láttunk már ilyet: The Walking Dead). De mi történik, ha gyorsan meglelik a gyógymódot? Felsóhajthatunk és minden visszatér a régi kerékvágásba? Botorság lenne ezt hinni.

A The Returned nem horror, sokkal inkább egy érdekes és izgalmas dráma. Habár a járvány felüti a fejét, mégsem omlik össze a társadalom és nem jő el a világvége. Az ellenszert gyorsan megtalálják, a bökkenő, hogy a megfertőződött testből nem lehet kiírtani véglegesen a szörnyű kórt. Rendszeresen, napi jelleggel kell be kell adniuk maguknak az injekciókat, a páciensek csak így élhetnek teljes életet. Ha a napi szúrás elmarad gyorsan átváltanak vérengző zombimódba.

Megfogalmazódik a nagy kérdés: „De mi van, ha…?” Az aggodalom mondhatni jogos. Tételezzük fel, hogy kiderül, hogy a szomszéd is elkapta a kórt. Vajon beadja magának az ellenszert? Egyáltalán megkapta az adagját? És ha mégse, vajon átmerészkedjek-e megnézni, hogy történt-e valami? Teljesen érthető, hogy a film elején látott édesanya aggodalma, aki nincs meggyőződve arról, hogy fia normális életet élhet.

Egyes zombifilmekben társadalomkritika is tetten érhető, a The Returned története hallatán pedig biztosak lehetünk abban, hogy Manuel Carballo rendező nem feledkezik meg erről. A társadalom nem képes teljes mértékben együtt örülni vagy szomorkodni, ha meg is van az összefogás és az egyetértés mindig lesznek olyanok, akik más véleményen vannak. . Hiába próbálják a szervek nyugtatni a kedélyeket. Míg egyesek csak transzparensekkel tüntetnek a kórházak ellőtt, addig mások radikálisabb módszert választanak és inkább fegyverrel felszerelkezve tennének pontot a zombiügy végére. És a helyzet csak súlyosbodik, amikor bejelentik, hogy az ellenanyag erősen fogyóban.

A középpontban egy páros áll, Kate (Emily Hampshire) orvos és a fertőzött emberekkel foglalkozik, ő hisz abban, hogy minden megoldódik. Barátja, Alex (Kris Holden-Ried) is egy „visszatért”, akinek különösen fontos, hogy meglegyen a mindennapi ellenanyaga. Rajtuk keresztül ismerjük meg a többi embertípust a megbízhatótól kezdve az ármánykódig. És idővel a „De mi van, ha” gondolatmenetet felváltja a „Mit tennél meg…?” kérdés.

Végső soron a film a zombi és a járványfilmek ötvözete. Akad benne némi vér, egy-két átalakult egyed, de nem a fejlövésekről és a harapásokról szól a történet, hanem az emberi érzésekről és a lehetőségekről. Egyes cselekedetek hiába ellenszenvesek, de be kell látni, hogy hasonló esetben talán Te magad vagy közeli ismerőseid közül valaki pont ezt tenné. 80 %