Néhány szóban: Rémjárók, Freezer, A vég, Öld meg kedveseid, The Machine, Coming Out

Rémjárók (Gallowwalkers): Az a fura gondolatom támadt, mintha a Távol-Keletről lenyúltak volna egy wuxia forgatókönyvet, majd átfirkálták hollywoodi igényeknek megfelelően. Kissé gyanús, ha egy film évekig áll dobozban, még ha túl nagy a baj a produkció környékén, de ígéretes darabról van szó mindenképpen megpróbálják a közönség orra elé rakni. A western-horror minden porcikájából árad, hogy stílusos és nagyon cool akar lenni, Andrew Goth rendező megfeszül és erőlködik, de filmje csak egy ócska fércmű a pózolási vágyban szenvedő Wesley Snipes-szal.

Freezer: Ha a cselekmény nagy része egyetlen helyszínen játszódik jó ha olyan kezek nyúlnak a történethez, amely megpróbálja kiaknázni az ebben rejlő lehetőségeket. Mivel Dylan McDermott egy ipari fagyasztóban tér magához még szép, hogy feltérképezi a helyet és kihasználja a helyiség adta lehetőségeket, amely ugyan nem sok, de annak a kevésnek is örülni kell. Unalmasnak nem mondható, korrekt thriller, Yuliya Snigir dögösebbnek tűnik, mint a legutóbbi Die Hardban.

A vég (Fin): Meg kell hagyni, érdekes alapötlet, hogy az emberek szép lassan eltűnnek. Egy baráti társaság tagjai próbálnak összetartani a nehéz órákban, de ez nem olyan egyszerű. A bizonytalanság és a „mi történhetett” kérdés miatt ki lehet tartani a lassan csordogáló történet mellett, amely néhol feszültté, olykor unalmassá válik. A visszafogott tempóval bíró, gondolkodásra serkentő sci-fi-thrillerek rajongóinak ajánlom és azt sem tartom kizártnak, hogy valaki csak egy nagy blődségnek, kamunak könyveli el a filmet.

Öld meg kedveseid (Kill Your Darlings): Lucien Carr, Allen Ginsgberg, Jack Kerouac – nagy nevek a múltból, Daniel Radcliffe, Dane DeHaan, Jack Huston – nagy reménységű ifjú színészek. Nem tudom ki hogy van vele, de végül is mit várunk egy beat nemzedéket bemutató alkotástól? Szenvedéllyel telített, kissé őrült korszakot kellene bemutatnia, e helyett csak annyit sikerült elérni fiatalok régen is olyan önfejűek és bulikedvelőek voltak, mint manapság, csak ezt még sikerült egy kis önimádattal megfűszerezni. A filmnek nem sikerül elérnie, hogy elhiggyük, hogy ők voltak azok, akik felforgatták a 40-es éveket, hiányzik belőle az erő és a vadság. 50 %

The Machine: Tipikus példa arra, hogy ha a forgatókönyvnek jobban nekifeküdtek volna, akkor akár egy klasszikus is születhetett volna. Abszolút megvan a sci-fi-ben a lehetőség, hiszen a költségvetéséhez képest egészen pofás effekteket mutogatnak, de inkább az atmoszféra megteremtésében jeleskedik, illetve morális kérdéseket is felvet, a retro(nak tűnő) zene pedig csak javít az összképen. 70 %

Coming Out: Idejét se tudjátok, hogy mikor kacagtatok utoljára magyar vígjátékon? Szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hogy az elmúlt évekből mennyi hazai produkció szállított remek poénokat. Naivan azt gondolná az ember, hogy talán a Vajna-korszak első műve végre igazi mérföldkő lesz és megtöri a jeget. Jelentem: nem sikerült. Azt mondanám egészen erőltetett lett a rom-kom, esetlenül próbál hollywoodias lenni.