Az ördög ivadéka (Devil’s Due)

Egy jó found footage film nem csak elfogadtatja a nézővel, hogy igenis érdemes volt ebben a stílusban forgatni. Bizonyára többször előfordult már, hogy megfordult a fejedben: „De miért cipeli a főszereplő azt a nehéz kamerát a véres és szörnyű események közepette, nem lenne egyszerűbb és könnyebb a menekülés nélküle?” A REC 3 kevés jó jelenetei közé tartozott, amikor a téboly közepette az egyik karakter értetlenkedve és dühösen bámul a másik túlélőre, hogy miért veszi még mindig az eseményeket, inkább dobja el a francba a kamerát. Igaza van, hiszen az úgynevezett ál-dokumentumfilmnél mindig kell egy ügyes magyarázat, hogy miért nem próbálták meg a hagyományos úton-módon elkészíteni. Sajnos Az ördög ivadékánál nevetséges indoklást próbálnak letolni a torkunkon. A főszereplő azért rögzíti minden lépést, hogy semmit ne felejtsen el és később is mindenre emlékezni tudjon. Naná, hiszen majd 70 éves korában végignézi, hogy mi történt az elmúlt évtizedekben, ugye? Vagy a gyerekei, unokái szépen végig fogják mazsolázni a vele megesett unalmas vagy éppen vidám órákat. Ráadásul az ég világon senkit nem zavar, hogy egy olyan emberrel beszél, aki éjjel-nappal felvevőkészülékkel császkál.

Nem kell süketelni, ritka az igazán jól sikerült found footage alkotás. Érthető, hogy miért választják a rendezők és a producerek. Kevés a rendelkezésre álló összeg, így legalább könnyebb eladni az olcsó trükköket, nem kell folyton az operatőr kezére csapni, nyugodtan remeghet a kép és az sem baj, ha a szereplők véletlenül belenéznek a kamerába, belefér.

Zach és Samantha kimondták a boldogító igent, gyorsan elrohannak Dominikába nászútra. Kiélvezik a pillanatokat, megnéznek minden érdekesnek mondható helyet és az éjszakába is belevetik magukat. Miután hazautaznak hamarosan kiderül, hogy a lány terhes. Először még nagy az öröm és a boldogság, ám a leendő anyuka hamarosan furcsán kezd viselkedni.

Úgy írták körül a filmet, mint a Rosemary gyermekének found footage változatát. Nagy szavak, megszokhattuk, de azért mert akad benne egy várandós szokatlan magatartást tanúsító nő még nem kellene régi klasszikusokkal párhuzamba állítani. Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett rendezése a Paranormal Activity-vel rokonítható, azaz azok fogják igazán élvezni, akiknek elég annyi, hogy olykor becsapódik egy ajtó vagy 10 percenként történik valami ijesztőnek szánt dolog. Nem tűnik úgy, hogy lett volna forgatókönyv, esetleg pár oldalra felírt ötlethalmaz lehetett a direktorok ölében. Mintha csak véletlenszerűen dobálták volna egymásra a jeleneteket.

Általában egy horrornál a játékidő felénél fel szoktak pörögni az események, azonban a rendezők csigatempót diktálnak, majd mintha a a vég(e) előtt negyed órával egy kávé-energiaital kombó segítségével felébredtek volna, majd megpróbálták kicsit felrázni a cselekményt, de mindhiába. Az ördög ivadéka inkább hasonlít egy amatőr vizsgafilmre, de semmiképpen sem lehet ráfogni, hogy profik vagy szakmabeliek készítették. Messziről kerülendő.

imdb: 3,9
rottentomatoes 18 %

Büdzsé: 7 millió dollár
Amerikai bevétel: 15,8 millió dollár
Összbevétel: 32,7 millió dollár