TOP 10: Disztópikus filmek

Ha valaki attól tartana, hogy a disztópikus sci-fiknek, szomorú, negatív jövőképet ábrázoló produkciónak leáldozott, nem kell aggódnia. Hiszen sok-sok ifjúsági regény született a témában, amelyek most eléggé kapósak váltak Hollywoodban, ugyanakkor az is kiderült, hogy hiába voltak hetekig, hónapokig a sikerlisták élén, a stúdiók és a producerek könnyen elbénázhatják. Az éhezők viadala után A beavatott is nagy sikert fog aratni, de a megabevétel nem jelenti azt, hogy klasszikussá válik valami. A témába vágóan született jó néhány kultfilm, könnyen össze lehet válogatni egy tízes listára valót. Egyúttal az is érdekelne, hogy nálatok miképp nézne ki egy ilyen válogatás.

A Hétalvóban Woody Allen szaxofonista karakterét 2 évszázadra hibernálják, miután a jövőben felélesztik eléggé nehezen tudja feldolgozni a látott helyzeteket. A túlszervezett társadalom nem nyeri el tetszését, még szerencse, hogy egy lázadó csoport beveszi tagjai közé. Rengeteg idézhető szöveg hallható a produkcióban.

Kurt Wimmer rendezését többen Mátrix koppintásnak tartják akciójelenetei miatt. Az Equlibrium története a harmadik világháború után játszódik a 21. században. A túlélők élére olyasvalaki kerül, aki tiltottnak minősíti a művészeti alkotásokat és ezáltal az érzelmeket sem nézik jó szemmel, ezek visszaszorítására kötelező a Prozium szedése. Christian Bale formálja meg a Gramaton csapat vezérét, amely úgymond a „rendre” felügyel és még családjának kivégzését is egykedvűen nézte végig. De amikor kihagyja az előírt szer bevételét tudatára ébred.

A nem túl távoli jövőt bemutató Robotzsaru már készítésekor is meglehetősen aktuális volt, hiszen a média-és a milliárdosok által irányított világ nem számít ismeretlennek és bizony mára egyre több olyan városrész akad, ahol már nappal sem érezheti biztonságban senki magát. Detroit a bűn melegágya, a bandák kényükre-kedvükre garázdálkodnak, a rendőri erők vért izzadnak munkájuk közben. Alex Murphy-be szolgálatteljesítés közben több tucatnyi golyót pumpálnak, de tökéletes tesztalannyá válik a Robotzsaru projektbe. De még az új külsővel felvértezve is elég nehéz dolga akad és még „belevert” programok is hátráltatják.

Nem állítom, hogy Andrew Niccol a Gattaca óta nem készített jó filmet, de be kell látni, hogy első művéhez egyetlen később alkotása sem tud felérni és mostanra már olyan alja munkákkal foglalkozik, mint A burok. A Gattacában egy olyan társadalmat mutat be, ahol a természetesen úton született emberek hátrányos helyzetbe kerülnek az új, genetikailag megtervezett egyénekkel. Éppen ezért az „egyszerű halandóknak” is nehéz boldogulni, de az Ethan Hawke által játszott Vincent ügyesen kikerüli a teszteket és egy baleset miatt tolókocsiba kényszerólt „tökéletes” személy mintáit használja a vizsgálatokkor.

Japán nehéz helyzetben van, a fiatalok egyre kezelhetetlenebbeké válnak, egyre erőszakosabbak. Mit lehetne tenni? Egy volt tanár vezetésével elindul a Battle Royale program, ami annyit takar, hogy kiválasztott osztályokat cipelnek egy lakatlan szigetre, ahol a diáknak egymással kell harcolni. Csakis egy maradhat. A cél? Nem más, minthogy a vezetők a lakosság orra alá dörgöljék, hogy mégis képesek visszafogni az erőszakos tiniket. Készült egy gyengébb folytatás, illetve egy időben az amerikai remake-ről is szó esett.

Kathryn Bigelow jócskán az Oscar-díja előtt, a 90-es évek közepén készítette a Strange Days cyberpunk thrillerét Ralph Fiennes-szel. A színész játssza Lenny Nerot, a csúnyán lecsúszott exzsarut, aki az újabb fajta, nagy szenzációnak örvendő virtuális drogokkal üzletel. A klipeknek nevezett anyag más emberek élményeit úgy közvetíti a felhasználó felé, hogy mindent ugyanúgy érez, ahogy az anyag szereplője. Gyilkosság, árulás, összeesküvés és szilveszter.

Szabad gondolkodás? El kell törölni minden hozzá köthető dolgot. A Fahrenheit 451 klasszikusban a Tűzőrség vonul ki minden olyan helyre, ahol a könyveket kell megsemmisíteni. Guy Montag a társadalom megbecsült tagja és a könyvégetők embere, ám gondolkodását gyökeresen megváltoztatja Clarisse, a tanárnő. Ray Bradbury novellájából született a film.

Mi történik, ha nem születik több gyermek? Alfonso Cuarón rendezése, Az ember gyermeke 2027-ben játszódik, 19 éve már, hogy nem egyetlen nő sem lett terhes. Érthető, hogy többeknek megváltozik a gondolkodásmódja és a társadalom szép lassan darabjaira hullik. Clive Owen alakítja Theo-t, akinek egy nőt kellene valahogyan kijuttatnia Angliából, kiderül, hogy a hölgy terhes.

Philip K. Dick megálmodott néhány utópisztikus történetet, szerepelhetne a felsorolásban akár a Szárnyas fejvadász vagy Az emlékmás is. Én inkább a Kamera által homályosan filmet választottam, ami egy olyan jövőt mutat be, ahol az amerikaiak nagy része drogfüggő. Az egyik nyomozó pedig rádöbben, hogy az általa megfigyel személy nem más, mint saját alteregója. Keanu Reeves ekkor még nagyjából tudta, hogy mit érdemes bevállalni.

Alex Proyas A holló klasszikus után ismét egy komor, sötét hangulatú világot mutat be a Dark Cityben. John Murdoch (Rufus Sewell) emlékek nélkül tér magához, nem emlékszik semmire, ráadásul sorozatgyilkosnak vélik a zsaruk. Egy rendőr kel a szökésben lévő férfi védelmére. Lassacskán kiderül, hogy a kopasz idegenek irányítják a valóságot, képesek megállítani az időt.

Fritz Lang 1927-es Metropolis némafilmjében a társadalom nem minden tagja élvezheti a technika nyújtotta előnyöket. A szegényebbeknek folyamatosan dolgozniuk kell a megélhetésért, ezzel szemben a vagyonos rétegnek semmi gondja nem akad. A film csúnyán megbukott, maga H.G. Wells egyenesen ostobának, közhelyesnek és üresnek nevezte a művet, Joseph Goebbles-t viszont abszolút lenyűgözte a Metropolis mondanivalója.