Abrams még nem kért tanácsot Lucastól a Star Wars-szal kapcsolatban

19 komment

1. Ez most jó vagy rossz hír? 🙂

2. Azért annak örülök,hogy Lucas azt mondta,nem fog beleszólni a Star Trek folytatásaiba…Gondolom Star Wars akart az lenni:-)

   • Nem. Abrams valóban elfoglalt volt a Star Trekkel. Ő már akkor hozzákezdett az elő-elő elő készületekhez, amikor még be sem mutatták a Trek filmet.

     • nem is a masodik star trek a
       z eliras. hanem az elso mondatban. nem?

       • Ó, de, köszi.

3. Hát remélem is, hogy Lukas távol tartja magát a Star Trek-től. 😀

4. Biztos, hogy Abrams fog majd tanácsot kérni Lucastól. Nagy Star Wars rajongó, tehát valószínű tiszteli annyira Lucast, hogy már csak azért is kikéri a véleményét.

   • Szerintem meg Abrams felméri ésszel, hogy az, aki képes volt elkövetni a I-III-at attól nem érdemes tanácsot kérnie, mert csak az idejét pazarolja. Azért félelmetes, hogy mi lett Lucasból: egy önelégült, kövér producer, aki ha mond valamit, annak kb. az ellenkezőjére kell számítani.

     • Attól, hogy kikéri a tanácsát, nem jelenti, hogy meg is kell azt fogadnia. 🙂

       Amúgy meg én majdnem biztos vagyok benne már most, hogy sokan Abramst is ugyanúgy fogják szidni az Episode VII miatt, mint Lucast az I-III. rész miatt.

5. az utobbi idok legjobb hire. az oreg lukács maradjon olyan tavol az osszes star wars projektol mint ide a tatuin.

6. Szerintem sokan nagyon nem reálisan látják a régi (IV-VI.) részeket. Az újak közül pl. szerintem a 3. simán van olyan jó, mint a Birodalom visszavág. Pl. az Új remény szerintem csak azért olyan nagy cucc, mert első volt a sorban. Ha elsőnek csinálják meg az Ep I-et, akkor mindenki azt istenítené.

   Személy szerint semmivel sem tartom rosszabbnak az újakat, mint a régi részeket. Csak éppen felnőttünk mire ezeket bemutatták, meg divat szapulni az újakat, míg a régiekhez a szép emlékek kötnek mindenkit.

   Én magam 32 éves vagyok, a minden részt moziban néztem meg. (Annó volt 1997-ben minden rész felújítva a mozikban.)

   Szóval, nálam a sorrend:
   III.
   V.
   II.
   VI.
   IV.
   I.

   • Nálam a nosztalgiafaktor nem játszik, mert viszonylag későn láttam az SW-trilógiát, a prequelt pedig kb. a premierek idején. Kétségtelenül az V. sikerült a legjobban, a IV. kicsit, a VI. meg nagyon bukdácsol. De mindhárom rész nagyjából eleget tesz alapvető dramaturgiai/történetvezetési követelményeknek, és a saját világán belül a legtöbb karakter elhihető.
     Nos, ez nyomokban sincs meg az I-III.-ban. Katasztrofális cselekmény, nevetséges karakterek, rossz színészválasztás – ez mind Lucas hibája, na meg az is, hogy nem hallgatott a józan hangokra. Az lehet, hogy a III. sötét és szomorú, de attól még nem lesz rendben a dramaturgiája, az áttérés pedig érzelmi és intellektuális szempontból rendkívül gyenge. Mindezt betetőzi az a bizonyos “Noooooooooooooo” a végén. Majdnem Transformers-szintű, felcsicsázott hulladék. Lucas könnyed kalandfilems hangvétel helyett drámázni akart, de az az igazság, hogy nagyon nem jött össze neki.

     • Roppant érdekesnek találom, hogy a Star Warsnál ennyire jól látod a problémákat, a Star Treknél viszont nem. Pedig a kettő ugyanazt a szintet képviseli. Látványos akcióorgiák, gyengén megírt karakterekkel, rossz színészválasztás(Quinto gyerek a legrosszabb vulcan, akit valaha láttam), gyenge színészi alakításokkal (nem mind azért), a történet rosszul van kibontva és egyáltalán kivitelezve, logikai hibát tömkelege, ostoba kétdimenziós melodrámázás, a korábbi atmoszféra és szellemiség tökön rúgása, stb. A látványvilág fejlődött mindkét esetben, csak kár hogy az akciók nagy része amit látunk merő képtelenség. Egyformán hiteltelenek, pláne a korábbi filmekkel összevetve.
       Annyiban egyetértünk, hogy a Transformers az azért még ezeknél is rosszabb.

       Ezek alapján fölösleges is lenne, ha ezek ketten egymással bármit is beszélnének, mert vak vezetne világtalant.

       • Valószínűleg azért látom másként, mert más a kiindulási alap. Az SW eleve könnyed kalandként van elképzelve, az ST pedig – elvileg – (bár ez is vita tárgya “hard scifiként”. Előbbit a sima mozinéző is szeretheti, utóbbi eleve szűkebb körnek szól(t). Az ST-univerzumnak véleményem szerint jót tett egy kis “lazítás”, noha részben osztom, hogy az új rész nem olyan erős, mint a 2009-es (elég instant és fröccsöntött az egész, ahogy írtam a kritikánál). Az ST-rajongók szerintem már a reboot láttán is a fézerükbe dőltek, s hogy az alkotók azóta még hígítottak a hangvételen, már nem oszt-szoroz. Az SW-prequelben pedig Lucas szándékosan távolodni akart a könnyedségtől a dráma felé, láthatjuk, milyen csúfos eredménnyel.

         Én viszont komoly különbséget látok Abrams ritmusos, pörgős és alapvetően eltalált rendezése és Lucas borzasztóan nyögvenyelős, abszolút irreális rendezése (és karakterkezelése, forgatókönyv-írása stb.) között. Nyilván egyik sem Kubrick, de azért van különbség, Abrams javára. Szerintem. 🙂

         • Nem az a probléma a Star Trekkel amit leírsz. A mai nemzedékek láthatóan nem értik mi tette a Treket azzá, ami. A probléma baromira nem a befogadhatóságon és a látványvilágon van. Bizonyos szempontból még csak nem is a logikátlanság a probléma.
           Roddenbery a Treket nem azért alkotta meg, hogy egy látvány sci-fit csináljon. A Trek lelke az, hogy a valós világ problémáit extrapolálja a elképzelt sci-fi közegbe, és ott próbál megoldást keresni, de legalábbis elmélkedni rajta. Az eredeti sorozat erről szólt 90%-ban és még a Next Generation is erről szólt legtöbbször, és még a DS9 is nagyjából. Ezért is inspirálták több generációnyi fiatalt, hogy tudományos pályát válasszanak. De pl. azt se tudja senki, hogy az eredeti Trek sorozat volt az első, amiben egy fehér férfi megcsókolt egy fekete nőt. Óriási inspiráció volt Uhura karaktere egy generáció számára. És még lehetne sorolni a hasonlókat.
           A Trek azért süllyedt le, mert fokozatosan eltávolodott ettől a szellemiségtől, és csak egy érdektelen látvány lövölde lett belőle. A mozifilmeknél különösen látványos volt a hanyatlás, pedig ezek sose képviselték a Trek élvonalát.
           Egészen pontosan meg tudom mondani, hogy miért egy rakás szar az új Trek. Az elsődleges probléma nem az összehajigált forgatókönyv, a logikai hibák tömkelege, a gyengén elővezetett karakterek, a rajzfilm szintre emelt akciójelenetek (pl. hogy leugranak orbitális pályáról egy szkafanderben a légkörbe, és még csak fel se merül olyasmi, mint a súrlódás). Ezek is már kétpercenként okoznak facepalm effektust. De mégis van rosszabb.
           Mert mi történt a 2009-es filmben?
           Adva van egy szituáció, hogy visszajön a jövőből valaki, aki megváltoztathatja a jövőt. És mit csinál ez a balfasz? Nekiáll egy ostoba bosszúhadjáratnak, aminek nulla értelme van (pedig van 20 éve gondolkodni), maximum annyi, hogy látványos csatajeleneteket lehet kreálni köré. Az egész totál értelmetlen, kezdve már onnan, hogy az a rohadt fekete lyuk egyszer elpusztít mindent, másszor meg idő utazni lehet vele visszafele az időben. Ez is már egy szedett-vetett baromság. Arról nem is beszélve, hogy annyi esze sincs, hogy legalább szólna a többi romulánnak, hogy hé bazmeg el fog pusztulni a bolygótok, készüljetek fel rá, vagy valami.
           Egy Star Treknek a következőt kellett volna kihoznia a szituációból:
           Elpusztul egy civilizáció ilyen-olyan okból. Néhányan visszautaznak az időben egy pusztító fegyverrel együtt, amivel megváltoztathatják a múltat. Vagyis megmenthetik a saját civilizációjukat, de mondjuk csak úgy, ha ezzel elpusztítanak egy másikat. Na ez egy érdekes, igazi Star Trekes dilemma lett volna. Ebből ki lehetett volna hozni igazi drámát. Ki mit csinálna ilyen helyzetben? Hogy lehetne megoldani, hogy ne pusztuljon el egy komplett civilizáció? Kinek lenne igaza ilyenkor? Kinek mire lenne joga? Miért? Ez egy gondolkodó film lett volna. Eköré a dilemma köré kellett volna felépíteni a filmet. Amit tele lehet rakni persze fasza akció jelenetekkel is. Ehelyett kaptunk egy agyatlan és logikátlan látvány semmit. Amit semmilyen szempontból nem lehet élvezni, ha az ember elkezd gondolkozni. Az agykikapcsoló szórakozás, és a Star Trek kb. annyira fér meg egy mondatban, mint a Transformers a legjobb filmért járó Oscar kategóriában. Ez az új Trek nem képvisel már semmit, nem inspirál senkit semmire, maximum arra, hogy sokan hülyeségeket irkáljanak róla a netre.

           Elkövettem azt a hibát, hogy újranéztem ezt az új Treket a Darkness megnézése előtt, és annyira felidegesítettem magam rajta, hogy ezt az újat meg se néztem. Belenéztem az első öt percebe, de kikapcsoltam, és eldöntöttem, hogy ezt az ámokfutást pénzzel nem fogom támogatni.
           Helyette lekaptam a polcról egy Trek regényt. Nem bántam meg, kaptam egy jó kis konfliktust arról, hogy ki szabad-e szabadítani olyan gyerekkorban elrabolt embereket, akiket rabszolgaként tartanak, de megöli őket az, ha kiszakítják abból a közegből amiben felnőttek, és mellesleg szeretnek is ott élni. Szerencsére ez a kivénhedt, elavult, belterjes Trek a mai napig produkál 1 új regényt havonta, és már több mint 800(!) van belőle, amivel mellesleg világelső. De legalább aki szereti a klasszikus Treket élete végéig el van látva minőségi szórakozással.

7. Ootman: Ez mind szép és jó, csak egy nagy baki van az érvelésben: sorozatokra hivatkozol, ezek meg mozifilmek. Teljesen más tészta a kettő. Azokat a dilemmákat, amiket említettél, szépen ki lehet bontani egy sorozat évadain át, ahol folyamatosan árnyalódnak a karakterek, alakulnak a konfliktusok, de egy kétórás mozifilm erre alkalmatlan. Megpróbálták az 1979.esben, nem jött össze: dögunalmas az egész. A mozifilmek legjobbja, a Khan haragja is attól tűrhető, hogy van benne átélhető dráma és akció. A végére meg teljesen belefulladtak a végtelen és üres moralizálgatásokba, nevetségessé téve az egészet.

   Szóval akkor követelj egy új ST-sorozatot, és ne a mozifilmeket szidd.

   • Kissé késői a válaszom, mert nem voltam a gép előtt.
     Az hogy két órába nem fér bele a moralizálás, ez egész egyszerűen nem igaz. Egyszerűen csak megfelelő arányban és módon kell tálalni. Nagyon jó példa rá az új Batman széria. Érdekes, hogy az még külön hülyére is van dicsérve az átlagosnál mélyebb tartalma miatt. De komolyan a TDKR-ben maga Batman fel se tűnik az első órában annyira nincs igazi akció, mégis volt, aki itt ezen az oldalon, olyat bírt írni róla, hogy örül, hogy egy olyan korban fiatal, mikor az a film megszületett. Ennyire mutatja, hogy milyen hatása van a mai fiatalokra, ha egy kicsit intelligensebb az átlag látványfilmnél.
     Annak az oka, hogy a Trek filmek egyre kevésbé értek el sikert, az az, hogy a legtöbb eleve nem volt más, mint egy kicsit felturbózott tv-s epizód. Pont az volt a baj velük, hogy nem mozifilm méretűek, és még a sztorijuk is a gyengébbek között volt, ráadásul szét voltak húzva két órásra.
     Sokat elárul az, hogy a leglátványosabb konfliktus, a leglátványosabb Trekes űrcsatákkal, a mai napig a DS9 sorozatban látható. A DS9-ban legalább 20 olyan csatajelenet van, ami ver bármit ami a mozikban volt. És ez az új filmekre is igaz. Egyszerűen röhej, hogy 12 film alatt nem tudtak egy tényleg mozifilmet igénylő bolygóközi konfliktust prezentálni. Ha már a látvány a cél, akkor ilyen kellett volna. Lehetett volna frankó trilógiát is felépíteni egy ilyen köré. Bármit ki lehetett volna találni, a 800 könyv mutatja, hogy a lehetőségek ebben az univerzumban korlátlanok. Ott van pl. a Destiny trilógia, ami egy borg inváziót mutat be a Föderáció ellen. Flották,több ezer hajó, bolygók pusztulnak, majdnem megsemmisül az egész Föderáció, még a Star Warst is alázza az a trilógia űrcsaták terén, de mégsem csak erről szól, megy ezerrel az intrika és a dráma, és bizonyos szálakon még a felfedezés is. Hihetetlenül jó mozifilmeket lehetne csinálni belőle.
     Szóval a probléma itt a filmkészítők fejében volt/van, nem az univerzummal, főleg nem annak az elmaradottságával, és befogadhatatlanságával.

     • “Az hogy két órába nem fér bele a moralizálás, ez egész egyszerűen nem igaz.”

       Hát az a típusú moralizálás meg bölcselkedés, ami az ST sajátja, az nem is fér bele, azt több epizódon (4-5-6 órán) át kell építeni.

       “Nagyon jó példa rá az új Batman széria. Érdekes, hogy az még külön hülyére is van dicsérve az átlagosnál mélyebb tartalma miatt. De komolyan a TDKR-ben maga Batman fel se tűnik az első órában annyira nincs igazi akció, mégis volt, aki itt ezen az oldalon, olyat bírt írni róla, hogy örül, hogy egy olyan korban fiatal, mikor az a film megszületett. Ennyire mutatja, hogy milyen hatása van a mai fiatalokra, ha egy kicsit intelligensebb az átlag látványfilmnél.”

       Ha a TDK-t hoztad volna, megérteném, ott vannak normálisan bemutatott morális dilemmák (de ott is úgy, hogy építettek a Beginsre!), a TDKR azonban nem sikerült, nagyon nem. Egyébként is, a Batmant érintő morális kérdések – ahogy látom – kissé más természetűek, mint azok, amiket egy ST-univerzumon belül meg lehet(ne) mutatni. Lelőjem, ne lőjem az ellenfelet? Beáldozzam magam a városomért? Lássuk be, ezek nem bolygóközi méretű erkölcsi konfliktusok…

       No de szerencsére nem kell egyetértenünk: én elfogadó vagyok az új ST-hangvétellel (valószínűleg azért, mert nem izgat annyira ez a világ), te nem.

8. (Bocs, közben nem akarom ám szétoffolni a bejegyzést, de örülök a vitának.)