Ha valakinek épp nincs egy valamirevaló szakácskönyve és a nagyi poros holmijai közül sem tud kitúrni egy érdekes receptet az égi csatornák valamelyikén biztos kiokítja egy lelkesen magyarázó szakács. Elég csak a TV Paprikára kapcsolni vagy esetleg Gordon Ramsay-t elkapni és máris megmondják, hogy mit egyél ebédre. Persze a többségnek elegendőek az egyszerű ételek, így például egy jó nagy adag krumplis hal vagy hagymás bab is megteszi, a lényeg, hogy legyen tele a bendő. Ám vannak az ínyencek, akik nem efféle hagyományos kajákra vágynak, hanem olyasféle gasztronómiai különlegességekre, amelyeket fél méter átmérőjű tányérban szolgálnak fel és úgy két falatra elegendő gondosan elkészített fura nevű ehető valami lelhető fel rajta.
Az Én, a séf középpontjában Jacky Bonnot áll, amióta az eszét tudja szakács szeretett volna lenni és nem holmi egyszerű ételeket akart elkészíteni. Éppen ezért minden helyről kirúgják, mert nem hajlandó összedobni egy szimpla párolt marhát vagy sült húst főtt krumplival. Ő inkább paprikás céklás madársalátaszósz vagy gesztenyezselékockák elkészítésével múlatná az időt. Tehetségére sehol sem tartanak igényt, végül a francia szakácslegenda, Alexandre Lagarde veszi magához a végső elkeseredésében ablakmázolást vállaló srácot. Persze akad némi nézeteltérés a recepteket illetően, hiszen a „tanítvány” nem túl tisztelettudó mesterével és mentorával.