
Egy thriller vagy horrorfilm bennem akkor hagy maradandó emléket, ha a félelemkeltésen és borzongáson túl van benne valami olyan gondolat, mely akár a saját életemre is átültethető. Az élet után mindenképpen ez utóbbi kategóriába tartozik, hiszen, mint azt a cím is sejteni engedi, az élet utáni állapot kerül bemutatásra, ugyanakkor – az íróktól nagyon merészen – nem a valódi klinikai halálról lesz szó, de egyelőre erről többet nem árulok el.

A történet azzal indul, hogy egy fiatal tanárnő, Anna (Christina Ricci) élete egyik legrosszabb napján, temetésen vesz részt, valamint ezek után az esti vacsora egy szakításba fullad párjával (Justin Long). Az éttermet a feldúlt lány hirtelen hagyja el, s néhány perc múlva baleset áldozata lesz az úton.
A lány arra ébred, hogy a helyi temetkezési vállalkozó, Eliot (Liam Neeson), éppen előkészíti a temetésre. Anna először nem hiszi el a történteket, hiszen ő úgy érzi, még életben van, de a pap nyugodt válaszai hagyják meggyőzni őt. Eliot elmondja, hogy különleges képessége által tud kommunikálni a halottakkal és segít nekik átkelni a túlvilágra.
A pap annyira meggyőző, hogy eleinte a nézők előtt is hiteles. A romantikus lelkűekben bujkál a legtöbb kétség, amikor kiderül, hogy Anna párja sosem akarta elhagyni a lányt. A férfit éri a legváratlanabbul a halála és mert nem képes lerendezni magában a történteket, mi is csak arra várunk, hogy mindez egy rossz álom legyen.
Ahogy halad előre film, a pap viselkedése is egyre több kérdésre ad okot és egyre kevésbé egyértelmű, mi történik. Egyik percben minden kétséget kizáróan életben van a lány, de aztán a következő jelenetben hagyjuk magunkat meggyőzni az ellenkezőjéről.
A jó történethez hozzájárul, hogy nagyszerű színészi alakításokkal párosul. Liam Neesontől hidegrázást lehet kapni és ez talán azért is sokkoló, mert nem ezt szoktuk meg a színésztől, továbbá Christina Ricci is igen meggyőző és szerethető figura. Különleges esztétikum jellemzi a film látványvilágát, az általános komor (főleg szürke) színeit csupán Ricci piros fehérneműje kavarja fel. A film végére előbújnak a műfaj kliséi, egyik pillanatban egy Edgar Allan Poe novellában találjuk magunkat, máskor egy klasszikus thrillerben, ahol gonosz tanítványra akad. De mivel nem olyan felszínes a film, hogy csupán egy őrült ámokfutásával, vagy klausztrofób helyzetekkel akar félelmet kelteni, hanem olyan kérdéseket is megérint, mint hogy tényleg élünk-e az életünkben és tényleg megteszünk mindent amit elevenen lehetséges, egy magasabb szintre emelkedik az alkotás.
Szerintem: 7/10
- A Bárka (El barco) – sorozat - 2011. augusztus 17.
- Kellemes húsvéti ünnep(ek)et! - 2011. április 23.
- A király beszéde (2010) - 2011. február 06.
- SAG Awards díjazottjai - 2011. január 31.
- A királyi udvarból kerül ki a szuperhős - 2011. január 31.
- Fotók a Pókember forgatásáról - 2011. január 31.
- Permanens vakáció (Permanent Vacation, 1980) - 2011. január 29.
- Megvan a vámpírvadász elnök - 2011. január 28.
- Beginners trailer - 2011. január 28.
- Peep World trailer - 2011. január 28.


ezt megnézném én is. 🙂
a főszereplő színészek nevét, mért írják össze vissza? Tehát pl Liam Neeson neve mért nem a saját képe felett van? Nem tudom megérteni az ilyet.
Szerintem is 7/10. Érdekes volt. Valóban remek színészi alakításokkal.
Én is megnézem majd, izginek hangzik. 🙂
Nem vagyok a műfaj híve, de Liam az egyik kedvencem, és kíváncsi vagyok arra, mit alakít!
Most láttam a filmet nemrégiben,és nagyon eredeti.Tud valamit ez a rendezö csaj.
Ma este nézem meg, de az előzetes és a kritika után csak jóra számítokl Imádom Liamet, Christina Riccit az Álmosvölgy legendája óta nem is láttam (Lily Cole kicsit rá emlékeztetett a Parnasusban) de mindig szimpatikusnak találtam.
Csalódás volt sajnos.
megnéztem, ígéretesen indul, folyamatosan dobálja magasra a labdákat, de nem meri magát a rendezőnő elkötelezni egyik megoldás mellett sem, így az egész egy nagy káoszba fullad. a vége felé még van egy ordenáré közhely (h egyeseknek az élet még a halálnál is félelmetesebb), ami itt meglepően frissen és elgondolkodtatóan hat, ezért talán érdemes volt megnézni. szegény Justinra meg megint ugyanazt a szerepet aggatták, mint a Drag me to hellben. 🙂
Jelentem, megnéztem. De én sem tudom, hogy mit higyjek :S Liam Neeson állati jó volt, tudom, ez tőle megszokott, de nagyon rideg figurát játszott. SPOILER amikor a rendőr mondja, hogy látni akarja a testet. Na ott a hideg futkosott a hátamon attól a fejtől, amit bevágott. SPOILER VÉGE A kisfiú is nagyon aranyos volt, nem úgy mint általában a gyerekek a filmekben.
Engem a kisfiú felbosszantott a végére, egy jobb befejezést vártam, persze akkor sablonos lett volna a film, de valamiért mégis vártam, és a srác is hozzájárult az adott végkifejlethez.
Nem kötött le és nem is volt annyira érdekes, mint vártam. Közepesnek elment. Viszont azért a vége érdekes.
Spoiler:
Akkor most Neeson karakterének megvolt a képessége vagy nem?
Ha Ricci hulla lett volna és csak Neeson képes vele kommunikálni, akkor elvileg ki se tudott volna jutni a házból, nem? Tehát Neesonnak nem is kellett volna aggódnia, hogy nincs nála a kulcsa.
@koimbra: Szerintem csak egy kattant sorozatgyilkos volt, Ricci-t pedig olykor belőtte valami szerrel:) Annyira nem maradandó a film, már alig emlékszem rá
Na megnéztem én is, szerintem jó volt, arról is szólt hogy az ember hogy tud felkészülni a halálra, és tényleg elbúcsúzni az itteni világtól.
SPOILER
Jobban tetszett volna, ha tényleg ilyen halottlátó lett volna a főszereplő, nem csak egy őrült gyilkos SPOILER VÉGE
Christina Ricci a piros ruhájában nagyon tetszett, Liam Neeson mellett úgy nézett ki mint egy játékbaba.