2

Az Aranypolgár (Citizen Kane, 1941) – filmkritika

“Rózsabimbó… élve vagy halva”

Drótkerítéssel körülvett hely. A hatalmas területen, amit körbezár, a ködben egy kastély áll. Talán Csipkerózsika vagy egyéb mesebeli lények lakják? Nem! A kastély egyik szobájában egy haldokló, utolsó szava: „Rózsabimbó”, kezéből kiejti a havas házat tartalmazó üveggömb… Meghalt. Ezután híradó képeket látunk, narrátor beszél Charles Foster Kane életéről. Ő volt ugyanis az az ember, aki meghalt. A rövid híradós összevágás után a jelenlevők beszélgetnek, kellene még valami ebbe az alkotásba. Ki kell deríteni mi volt az a Rózsabimbó. A nyomozással pedig kirajzolódik elénk ki is volt Kane.

Szegény családtól vásárolja meg egy nagy vagyonú ember (hogy ki, az nem derül ki ) nevében egy megbízott. Ő neveli és Kane elsajátítja azt, amit az üzleti életről tudni kell. Felnővén újságot alapít, nemes célok vezérlik. Tekintélye, pénze, támogatottsága nőttön nő, aminek hatására ő maga is megváltozik, a kitűzött eszmék eldeformálódnak. Így halála előtt elveszít mindent: a vagyona megcsappan, az emberek elfordulnak tőle.

A rózsabimbó jelentése utáni kutatás közben különböző emberek szemszögéből tárul elénk Kane élete: a gyámjáé, menedzseréé, barátjáé, második feleségéé és a híradó összeállítása. Valószínű, hogy sok benne a hazugság, ferdítés, kiszínezés.

0ck

Orson Welles nevéhez kötődik a Világok harca rádió változata, ami annak idején pánikot okozott, mivel a hallgatók valóban azt hitték, hogy Földet megtámadták az Ufók. A rádiós sikerek miatt dolgozhatott filmekben, ahol is a kritika kedvelte, leginkább Európában, a mozis pénztáraknál viszont nem aratott zajos sikereket. Az amerikai kritikusok nem tetszett az Aranypolgár, nem szerették az excentrikus kompozíciókat, a szédítő kameramozgást, azt viszont kiemelték, hogy színházi és rádiós embereket szerepeltetett ebben az alkotásban. A film bemutatásakor már nagy visszhangja volt a filmnek, ugyanis William Randolph Hears és egy színésznő viszonyát mutatja be nem túlzottan burkoltan, így a mágnás el szerette volna érni, hogy a filmet tiltsák be.

Az Aranypolgár végül igazi klasszikus lett, az imdb-n pedig a 25. legjobb filmként tartják számon.

A mai gyors vágásokkal, CGI-vel megtűzdelt világban néha jól esik megnézni egy régi filmet.

A film végén pedig a néző hátradőlve magában összerakhatja a mozaik darabkákat, megalkothatja Kane világát, el-, illetve hozzáadhat egyes elemeket.

Én már tudom, mi az a rózsabimbó… nézzétek meg Ti is, ha kíváncsiak vagytok.

2 komment

  1. Én nagy áhítattal nekiültem megnézni, a suliban is tanultunk róla, meg hát illik az ilyen klasszikusokat megnézni, de rám nem volt nagy hatással. Ettől függetlenül alapmű, ne is hallgasson senki rám…

  2. Sokat váratott magára nálam, de megérte. Egyszerűen elképesztő, hogy majd’ 80 évvel ezelőtt már ilyen kameramozgásokban, jelenetezésben, világításban és narratívában gondolkodott valaki. Fantasztikusan egyben van, és a mondanivaló is elég árnyalt ahhoz, hogy töprengésre késztessen. Valószínűleg Hollywood is így tett, miután láttam, hogy Welles két órában rombolja le elszántan a siker-pénz-csillogás amerikai illúzióját. Nem is adtak neki több lehetőséget.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *