4

Eleven testek (Warm Bodies)

eleventestek

Danny Boyle mondta nem is oly rég, hogy a zombirajongók alaposan be tudnak rágni, ha valaki változtatni mer a szabályokon, összekoccan a szemöldökük, ha valaki arra mer gondolni, hogy esetleg mással próbálkozna a műfajon belül. Minden szörnyűséges lénynek, vérszomjas teremtmények, ádáz szörnynek megvannak a fanatikus kedvelői és ők bizony manapság folyamatosan átkozódhatnak, hiszen Hollywoodban a stúdiók éppen azon munkálkodnak, hogy kissé csiszoljanak, alakítsanak az évtizedes (évszázados) hagyományokon. De mégis van valami közös ezekben az újabb produkciókban: A tiniszerelem. Komolyan, már csak az hiányzik, hogy a jeti lejöjjön a hegyről, megborotválkozzon és belezúgjon az első útjába kerülő szőkeségbe.

Ezúttal a zombikon van a sor. Mit is tudtunk eddig az élőholtakról? Csúnyán rohadnak, csoszognak rendületlenül előre és kedvenc táplálékuk az emberi hús. Az Eleven testekben úgy fél mondattal elintézik az apokalipszis eljövetelét (megtörtént, most ez a helyzet, fogadjuk el), a lényeg, hogy most zombik vannak mindenhol. Képesek gondolkodni, olykor ki tudnak préselni magukból egy-egy szót, barátkoznak egymással, rövid távon nagyobb tempóra tudnak kapcsolni, egyesek bakelit lemezeket gyűjtögetnek. És ha megeszik valakinek az agyát az emlékeit is magukba szívják. R (Nicholas Hoult) egy ilyen agynassolás után gyakorlatilag beleszeret az előtte pár méterrel lövöldöző lányba, Julie-ba (Teresa Palmer), megmenti attól, hogy vacsora legyen és máris kezdhet bimbózni a románc. Nekrofilia, romantikus üzemmódban – ejha!

Az előzetesek alapján gyorsan le lehetett szűrni, hogy az Eleven testek nem veszi komolyan magát. Vicces lesz, tele jó poénnal és szerelemmel. Mindehhez állhatnánk úgy is, hogy a készítők az Alkonyatot figurázták ki, ám a film alapjául szolgáló regényben Isaac Marion csak egy átlagos romantikus történetbe próbált alvadt vér helyett frisset fecskendezni. Két, más-más társadalmi közegben élő tini találkozik egymással és a végén a vad srác megmutatja, hogy a kemény külső mögött érző szív dobog. Igen, R-ben is szép lassan megdobban a régen leállt ketyegő, hullafehér ábrázatára némi szín költözik.

Nem hiába emlegették, hogy a regény egyes pillanataiban erősen hasonlít William Shakespeare egyik klasszikusára, a Rómeó és Júliára (gondoljunk csak arra hogyan hívják a két főszereplőt), még erkélyjelenet is akad. Jonathan Levine korábban (50/50) ügyesen mutatta be, hogy a rákot is lehet viccesen kezelni, bicskája azonban beletört a romantikába. Még ha átváltanánk naivba, akkor sem hunyhatunk szemet affellett, hogy ez a lamúr túlságosan is gyengére sikeredett. De miért? Hisz ez egy világmegváltó, sorsfordító kapcsolat és ha nem is veszi komolyan magát a produkció a zombifiú és szőke lány közötti vonzódás bemutatása eléggé felemásan van felvázolva.

Halott ügy – mondogatják gyakran, ami az Eleven testek esetében az élettelen romantikára változtatható át. Dicséretes, hogy egy átlagos szerelmi történetet próbálnak máshogy megközelíteni (pl. Upside Down), az alapok eléggé ígéretesen vannak felhúzva, csak a szükséges anyagok fogytak el idő előtt, így hiába is indul remekül, ha a nagy mű teteje rozoga marad. A film némi idő elteltével elveszíti érdekességét, a sztori ellaposodik, a vicces szituációk és szövegek egyre ritkábban érkeznek. Így hiába játssza jól Nicholas Hoult a főhős zombit, hiába aranyos és élettel teli Teresa Palmer és hiába emeli a show fényét Analeigh Tipton az Eleven testek csak egy közepesnél valamivel jobb szórakozás lett. 55 %-ot adok rá.

Büdzsé: 35 millió dollár
Amerikai bevétel: 66 millió dollár
Eddigi összbevétel: 113 millió dollár

imdb: 7,3
rottentomatoes: 80 %

4 komment

  1. Nekem nagyon tetszett, bár bevallom, én is picivel jobbra számítottam. Ettől függetlenül egy 7 pontot nálam kiérdemelt. Nem éreztem úgy, hogy Levine bicskája beletört volna a romantikába, sőt szerintem jobban működött a zombi srác és az élő lány közötti vonzalom, mint a legtöbb “natúr” romantikus film szereplői között. Azt sajnáltam én is, hogy egy idő után csökken a poénok száma, de összességében nagyon jól szórakoztam.

  2. …hát nemtom, szerintem ez egy akkora marhaság, hogy ha tényleg egy jó vígjáték lenne, sok poénnal, akkor még érteném, de így ebben a formában erősen hulladék kategória.

  3. Ezerszer jobb az Alkonyatnál és nem csak azért, mert humor van benne. Egyszerűen, maga a romantikus szál sokkal normálisabban van bemutatva. Nincs az, az állandó érfelvágós nyáladzás, mint Bella és Edward között. (Stephenie Meyer példát vehetne Isaac Marionról.)
    Maguk a színészek is tehetségesebbek. Az alapstory ugyan sablonos, de ezt leszámítva nem rossz darab. :)

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Biztosra megyünk *