FilmDROID

Az év legvártabb filmjei között előkelő helyen áll a Hobbit első felvonása, amelyet Peter Jackson a hagyományos 24 képkocka per másodperc helyett 48 képkocka per másodperccel forgat. A mozitulajok már most elgondolkodhatnak rajta, hogy fejlesztéseket hajtanak végre projektoraikon és erre elég nagy az esély, hiszen a Gyűrűk ura bevétele után hasonló eredményeket várnak.

Azonban a mai nap fejleményei után valószínűleg még egy kicsit elmorfondíroznak azon, hogy megéri-e a közel 10.000 dolláros beruházás. Jackson a CinemaConon levetített közel 10 percnyi anyagot a filmjéből és a vélemények szerint a 48-as formátum nem volt igazán meggyőző, sőt mi több, inkább csalódást okozott. Devin Farraci twitterén a következőt írta: „Ó, ezt ne. Nem nyűgözött le a 48 fps. Nem jó, nem és nem. A Hobbit egyáltalán nem tűnik filmszerűnek.” A Badass Digest blogján még hozzátette, hogy a bemutatott 10 perc egyszerűen szörnyűnek nézett ki és nem látszott csodás fantáziavilágnak, a díszletek egyszerűen csak díszleteknek tűntek.

Josh Dickey a Varietyben leírta, hogy a 48 fps egy teljesen más élményt nyújt, de ugyanakkor ez nem hoz nagy változást, sőt csöppet úgy fest, mintha egy tévéfilmet nézne az ember. De mindenesetre a 3D-t egy újabb szintre emeli. Peter Sciretta a Slashfilmtől sem volt elragadtatva, habár eléggé érdekesnek találta, de úgy véli, hogy ez sokkal jobban meg fogja osztani az embereket, mint a 3D.

Jeff Wells-t teljesen lenyűgözték a látottak, döbbenten nézte végig a 10 percet. Ennek ellenére mégsem biztos abban, hogy a 48 fps jó dolog lenne. „Összességében a 48 fps-es 3D leginkább egy nagy felbontású videóhoz hasonlított. Nem volt éppen filmszerű, hiányzott az eddig megszokott szűrt vagy fátyolos kinézet.” Alex Billington a Firstshowing szerkesztője azt jósolja, hogy hatalmas viták lesznek ebből, pro és kontra, hogy mennyire néz ki jól vagy fest veszettül borzalmasan.

A Playlist oldal felhívja a figyelmet arra, hogy ezek alapján még korai lenne leírni a Hobbitot. Hiszen hónapokkal az Avatar bemutatója előtt is voltak szép számmal olyan vélemények, miszerint a film nem hoz változást, a közönség pedig elutasítóan fog hozzáállni a 3D-hez. Aztán mi lett a vége? Több milliárdos bevétel.

6 éve került a mozikba a Horrorra akadva negyedik felvonása, egy ideig csend honolt a franchise háza táján, majd bejelentették, hogy 2012 április 20-án bemutatják az ötödik részt. Erre azonban hiába vártak a rajongók, hiszen még a forgatás sem indult el, habár Stephen Leff, John Aboud és Michael Colton letett az asztalra egy forgatókönyvet. A trió eddig még egyetlen szkriptet sem írt, de bizonyára sokakat megnevetettek a stúdió falai között.

A történeten azonban még csiszolni kell, ezért David Zucker maga vette kezelésbe a poénokat, Malcolm Lee-vel közösen pofozzák ki a forgatókönyvet. Lee azt is bevállalta, hogy ledirigálja az ötödik részt, valamikor nyáron dördülhet el az első csapó, Amerikában 2013. január 11-én küldik a mozikba.

Lee többek között a Tégla tesót (Undercover Brother) készítette el, 2008-ban két filmmel is jelentkezett, a Soul Man-ben Samuel L. Jackson és Bernie Mac fakadt dalra, a Vad vakációban (Welcome Home, Roscoe Jenkins) Martin Lawrence próbált humorizálni.

A Dowdle fivérek eladták újabb forgatókönyvüket, a The Coup a főszerepére gyorsan megnyerték Owen Wilsont, a fejesek pedig a forgatás kezdetét októberre tűzték ki. A rendezői székbe John Erick Dowdle huppant bele, Drew Dowdle pedig a produceri teendőket vállalta magára. A tesók korábban a Karantén (Quarantine) remake-en dolgoztak, amelyet John dirigált le, később Drew az Ördög (Devil) horrort vezényelhette le.

A The Coup egy amerikai családról szól, akik egy ázsiai városba érkeznek. Szerencsétlenségükre pont ekkor rohanják le a lázadók a helyet és nem kegyelmeznek az útjukba kerülő embereknek. A família megpróbálja élve megúszni a vérengzést.

Wilson inkább a vígjátékokat részesíti előnyben, ám karrierje mégis egy háborús alkotással, az Ellenséges területtel (Behind Enemy Lines) indult be.

A Filmdroid birtokába került információk szerint az egyik magyar forgalmazó, a Parlux Entertainment azt tervezi, hogy az összes szinkronos filmjét az úgynevezett “csobogás” technológiával levédve küldi a mozikba. A forgalmazó jelenleg is egyeztet a mozikkal, illetve folyamatban van a jogi háttér biztosítása. A Torrente negyedik része az első alkotás, amelyet ezzel a technikával védenek le.

Jelenleg a csobogásról az interneten kevés információ található. A rendőrség kapacitás hiányában nem tudja vagy nem is akarja használni az új technológiát, ám a titkosszolgálatok számára nem ismeretlen ez a dolog. Az új technológia segítségével könnyedén meg lehet mondani, hogy melyik moziban és mely előadáson vették fel a szinkronos filmet, sőt azt meg lehet határozni, hogy melyik széken ülő néző rögzítették a kalózfelvételt. Habár a felvételt ezzel sem tudják megakadályozni, de segítségével könnyedén fel lehet kutatni a filmkalózt. Más részről a csobogás tönkreteszi a kalózfelvételt.

A megoldás lényege az úgynevezett „fehér zaj” továbbfejlesztésében rejlik. A csobogáshoz (innen is a rendszer neve) vagy vízmorajláshoz hasonló zajhullám akár több ezer hangforrás összeadódásából keletkezik, hasonlót kelt a morajló tömeg vagy a vízesés is. A fehér zaj könnyedén alkalmazható lehallgatások, hallgatózások kiküszöbölésére, ugyanis a fehér zaj megszólalásakor az emberi agy összezavarodik, nem képes az érzékelt hanghullámokat kiszűrni és azok között vagy mögött bármilyen egyéb jelforrásra koncentrálni. Az agy ilyenkor csak annyit érzékel, hogy számos dolog van, amit hallania kell, de hogy pontosan mit is, azt már nem képes kiszűrni.

A csobogás annyiban lép túl ezen a megoldáson, hogy a telefonbeszélgetésből felvett, nagyon rövid időtartamokra vágott beszédfoszlányokat keveri össze és ebből alkot egy emberi füllel dekódolhatatlan elegyet. A külső hallgató csak annyit észlel, hogy valaki beszél, de ennél többet már nem képes megállapítani a szövegből.