92 éves korában elhunyt Raymond Harryhausen, aki a stop-motion animáció, illetve speciális effektek mestere volt. Munkájával még a legrosszabb produkcióknak is kölcsönözött némi bájt, emelte a filmek színvonalát.
Harryhausenre nagy hatással volt az 1925-ben bemutatott Elveszett világ és az 1933-ban vetített King Kong. A nagy élmény után rövid animációs filmeket készített, a King Kongon dolgozó Willis O’Briannel jó barátságot ápolt és ő véleményezte korai műveit. Ray Bradburyvel is megismerkedett, csatlakoztak a Forrest J. Ackerman által alapított Science Fiction League-hez.
A II. világháború alatt a Special Services Divisionnél dolgozott, ahol Frank Capra ezredes alatt szolgált. A háború befejezése után a Joe, az óriásgorillára szerződött le, O’Brian a legtöbb felmerült technikai probléma megoldását Harryhausenre bízta, aki megoldotta a feladatát és az Oscaron átvehették a legjobb speciális effektekért járó díjat.
A The Beast From 20.000 Fathoms sci-fi-horrornál Harryhausen először használta azt az eljárását, ahol az animált és az élőszereplős felvételeket egy jeleneten belül tudta bemutatni. Nagy szerepet vállalt a Szindbád hetedik utazása, majd a Gulliver utazásai elkészülésében. Előbbi volt az első színes film, ahol stop motion animációs trükköket-effekteket vetettek be. De talán az egyik legismertebb film, amihez köze volt A titánok harca, amelynek egyben producere is volt.
Miután bejelentették halálát George Lucas azt mondta, hogy Ray Harryhausen munkássága nélkül valószínűleg nem jött volna létre a Star Wars. Edgar Wright pedig hozzáfűzte, hogy a trükkmester minden egyes filmjét szerette és ő volt az az ember, aki el tudta vele hitetni, hogy a szörnyek igenis léteznek.
Béke poraira.
