A távolság íze (My Blueberry Nights)

Ha azt a nevet mondom, hogy Norah Jones, kinek mi jut az eszébe? Természetesen, hogy csodálatos énekesnő. Éppen ezért először nekem is fura volt… Színésznő, és nem is rossz… Nekem mind az ő játéka, mind az egész film nagyon tetszett.

Wong Kar-Wai 2007-es romantikus filmjéről van szó, ami a My Blueberry Nights nevet viseli becsületesen. Történet eléggé édeskés, és valahogy inkább csak álomba illő. Jeremy egy kávézó, sütiző tulajdonosa, akinek van egy furcsa szokása, kulcscsomókat gyűjt. EZ a rossz szokás egy régi szerelmi bánat következménye, amely csalódásnak még viseli a kávézó is a nevét, hiszen az is orosz névre hallgat. Egyik vendége, Elizabeth tőle tudja meg a rossz hírt, hogy megcsalja a nagyszerelme egy másik lánnyal, akivel tegnap ugyanebben a kávézóban járt. Mérgében otthagyja a lakáskulcsot, de a srác nem jelentkezik érte. Furcsa kapcsolat alakul ki Jeremy és Elizabeth között, valami lelki kötelék, ami beszélgetéseken és áfonyás sütin alapszik. Elizabeth egyszer csak gondol egyet és világnak megy: keresi önmagát. Mindig írogat Jeremy-nek, Jeremy pedig ráeszmél, hogy egyre jobban hiányzik neki a lány, de nem tudja megtalálni, mert Elizabeth sose adja meg az elérhetőségét. Jeremy vezeti tovább a kávézót és néha próbálja felkeresni a lányt. Eltelik egy év.. végre újra találkoznak..

Ha megnézzük közelebbről a történet tényleg nem túl egyedi. Ellenben, ami nekem feltűnt, a vágások és az időkezelés. Érdekes és meglepő, de nem sejtet sokat, csak hogy valami történt, majd később tudjuk meg, hogy mi is történt valójában, amikor már nem is emlékszünk arra, hogy az ott nyitva maradt.

A szerelmi szálat átszövik kisebb történetek, nem is csak történetek, sorsok: alkoholista rendőr, fiatal feleség, fiatal szerencsejátékos lány…

Szereposztás:
Norah Jones (Elizabeth)
Jude Law (Jeremy)
Rachel Weisz (Sue Lynne)
David Strathairn (Arnie)
Natalie Portman (Leslie)

10/8