Kényszerleszállás (Flight) (16)

Rögtön az elején egy formás mellet tárnak elénk, majd a hölgy az ágyból kimászva úgy ahogy van anyaszült meztelenül átbotorkál a szobán. Rengeteg filmnél általában úgy próbálják fenntartani az érdeklődést, hogy az egyik szereplőt levetkőztetik és kissé félő volt, hogy a Kényszerleszállásnál ez lesz a film csúcspontja, a további két órában erősen fogjuk sajnálni Robert Zemeckist, illetve elgondolkodunk azon, hogy hazaérve esetleg keresünk egy háttérképet Nadine Velazquezről. Ám Zemeckis nem felejtett el rendezni, bebizonyítja, hogy nem kell neki hatalmas költségvetés ahhoz, hogy élvezhető produkciót készítsen.

A rendező jó ideje a motion capture megszállottja, a technika úttörőjének hitte és gondolta magát, minden idejét ennek fejlesztésére szentelte. Azonban a módszer használata túlságosan költséges, a közönséget pedig csak enyhén szólva is csak mérsékelten sikerült lenyűgözni, Ray Winstone kockahasát gyorsan elfeledte a nép, de legalább a Polár Expresszt minden karácsonykor be lehet tenni a műsorkínálatba. Az Anyát a Marsra (megérdemelt) súlyos anyagi kudarca végképp betette a kaput saját cégének és nem talált volna már épeszű producert, aki segített volna neki álmai tökéletesítésében, tökélyre fejlesztésében. Azt is mondhatnám, hogy Zemeckis függő volt, a mo-cap megszállottja, de eljött az idő, hogy belássa: ez így nem fog menni, máshogy kell folytatnia, különben hiába sorakozik mögötte megannyi jó film a végén senki nem fog szóba állni vele. Éppen ezért gyakorlatilag kötelezően be kellett vállalnia a Kényszerleszállást, meg kell mutatnia, hogy elbír egy élőszereplős filmmel is. Nagy öröm, hogy sikerült neki és a film eleji félelmünk gyorsa tovaszáll.

Whip Whitaker (Denzel Washington) kemény alkoholista és kábszerkedvelő. Minden nap leissza magát a sárga földig és ha csak teheti, felszippant néhány csík kokót. Eljutott arra a szintre, hogy máshogy már nem is menne neki, ezek nélkül képtelen lenne élni, gyakorlatilag akkor van normális szinten, ha lötyög a hasában némi szesz. A gond ezzel csak az, hogy Whitaker pilóta, több tucat ember életéért felel minden felszálláskor. Egy előre nem látott meghibásodás után kivételesen nagy bravúrt hajt végre, olyan manővert visz végbe, ami megmenti a fedélzeten tartózkodó utasok és személyzet nagy részét.

Zemeckis műve három felvonásra bontható. A repülőn játszódó pillanatok kellőképpen erőteljesek, a zuhanás és becsapódás adrenalinpumpáló, mindeközben a rendező arra is képes volt, hogy visszafogja saját magát, ne pakolja tele mindenféle látványos effekttel az elejét. Majd következik a Nagy Tagadás időszaka, Whitaker körömszakadtáig ragaszkodik ahhoz, hogy a gép meghibásodása okozta a problémát, függősége nem zavart be a dolgok menetébe. Azt ugyan senki nem vonja kétségbe, hogy jó pilóta, mégis inkább alkoholgőzös múltja és jelene érdekel mindenkit.  A szeszvedelés mellett már megszokásból, saját magának is hazudva könnyedén mondja ki: Nem ivott és nem is kábszerezett a tragédia előtti napokban. Akik ismerik a múltját lenézik, ki nem mondva is szánalmasnak tartják, még az új barátnője, aki szeretne leszokni a drogokról és magára hagyja. A rengeteg önámítás és lódítás után pedig elérkezik a ki/meghallgatás, ahol szintén fokozódik a feszültség.

A film Washington magánszáma, lehetne mondani, hogy élete egyik legjobb alakítása vagy, hogy évek óta nem játszott ilyen jól. De inkább azt mondanám, hogy mikor láttuk utoljára a színészt rosszul játszani? Emberemlékezet óta nem, éppen ezért minden rendezőnek kész főnyeremény lehet Washington, és Zemeckis ezt tudja jól, ki is hozza főhőséből a maximumot. Dicséret illeti a mellékszerepekben felbukkanó meggyőzően alakító színészeket, Kelly Reilly nagyot alakít az új barátnő szerepében, John Goodman pedig hozza a vidám pillanatokat.

Zemeckis élőszereplős filmjeinek nagy része klasszikussá vált, többször idéznek belőlük és bizonyára sokszor kerülnek szóba egyes jelenetek a baráti beszélgetések alkalmával. A Kényszerleszállásból nem lesz kultfilm és hónapok múltán talán csak Washington kiváló alakítása marad meg egyesekben, de ettől függetlenül egy erőteljesebb dráma, ami kissé leül a közepe táján. És vajon ezzel Zemeckis tudta-e kezelni a mo-cap függőségét valamennyire? Remélhetőleg igen. 75 %

Büdzsé: 31 millió dollár
Amerikai bevétel: 93,2 millió dollár
Eddigi összbevétel: 99 millió dollár

imdb: 7,4
rottentomatoes: 77 %