Martin David (Willem Dafoe) mindenre kapható vadász, új megbízatása a tasmán vadonba szólítja, be kellene cserkésznie egy kihaltnak hitt fajt, ugyanis egy katonai biotechnológiai cégnek valamilyen oknál fogva nagy szüksége van az erszényesfarkasra. David a helyszínre utazik, ahol azonnal kivívja a helyiek ellenszenvét, mivel azt gondolják róla, hogy a környezetvédő. Megszáll egy helyi családnál és már indul is a vadonba.
A vadász magányos figura, nincs családja, egyedül dolgozik, nem beszél feleslegesen. Látszólag nem érdekli senki és semmi, abszolút nem foglalkoztatja, hogy a környéken milyen látnivalók akadnak, nem szeret ismerkedni. Két kérdése és egy kérése van: Hova kell menni és mennyit fizetnek? Ne akasszanak a nyakába senkit, szereti maga intézni a megbízatást. Egyszóval számára az az öröm, ha minél hamarabb mondják el, hogy mit kell csinálni, ő pedig megy és a megbízó kedvére tesz.
Azon kívül, hogy David hideg fejjel, megbízhatóan tette a dolgát nem tudunk meg semmi közelebbit róla. Az ausztrál vadon szélén szállást adó családhoz esze ágában sincs közeledni, a gyerekek mégis pótaput látnak a mogorva fickóban. A ház ura eltűnt, jó ideje nem adott életjelet magáról, az asszony teljesen befordult, betegeskedik, a gyerekek pedig nem adják fel a reményt, bíznak benne, hogy egyszer majd előkerül apjuk. Egy helyi fickó, Jack Mindy (Sam Neill) gondoskodik a családról, ám David nem igazán tudja eldönteni, hogy minden hátsó szándék nélkül teszi-e. Mindenesetre ahogy a vadász újra és újra beveti magát a vadonba már nem csak az erszényesfarkas érdekli, maga is kíváncsi, hogy mi történhetett a nyoma veszett férfinek.
Egyszemélyes utazás az ausztrál esőerdőben – adott volt a lehetőség, hogy Daviddel közösen járjuk be a vidéket, de a lenyűgöző „kóborlás” után visszakerülünk a falucskába. Robert Humphreys kamerája csodálatos világot mutat be, lélegzetelállító képek peregnek szemünk előtt és teljesen beszippant a hangulat. Nagy megkönnyebbülésre Daniel Nettheim nem csak ezeket a részekkel törődött, a rendező a sorozatok világából érkezett és több kollégájánál kifogy a szufla, mivel eleve 40-45 percre vannak kalibrálva. Nettheim nagy megkönnyebbülésre David lassú, de biztos belső átalakulásával foglalkozik. Willem Dafoe tökéletes választás volt a szerepre, annak ellenére, hogy karakteréről szinte nem tudunk semmit mégis egyre jobban megkedveljük. Változik, ahogy egyre közelebb kerül célpontjához, a család is közelebb kerül hozzá, a szívéhez. Mert kiderül, a mogorva külső mögött mégis érző szív dobog. Átértékel, megváltoznak a prioritások, lelkileg teljesen átalakul.
.jpg)
Julia Leigh regényéből készült a drámába oltott thriller, a hölgy írta a Sleeping Beauty forgatókönyvét is, a film láttán kissé félő volt, hogy a The Hunter is valamiféle művészi alkotás lesz, aminek talán van mondanivalója. Nagy megkönnyebbülésre nem hasonló produktum született. A The Hunter lassú, de magával ragadó, csodálatos tájakat felvonultató, néhol elég csendes alkotás. 75 %-ot osztanék ki rá a semmivel sem törődő zsoldos emberré válás történetére.
imdb: 6,7
rottentomatoes: 75 %
- SZÜNET - 2017. október 02.
- Box Office: Tom Cruise visszafogottan indított - 2017. október 01.
- Kristen Stewart lehet Charlie egyik angyala - 2017. szeptember 30.
- 2019-ben jön a Men in Black spin off - 2017. szeptember 30.
- Never Here előzetes - 2017. szeptember 29.
- Sorozat lesz a Rendes fickókból - 2017. szeptember 29.
- Apavadászat előzetes - 2017. szeptember 28.
- Acts of Vengeance előzetes – Banderas bosszút áll - 2017. szeptember 28.
- Jonathan Levine rendezheti az Amerikába jöttem 2-t - 2017. szeptember 28.
- Scorsese és DiCaprio vinné vászonra Roosevelt életét - 2017. szeptember 28.


A tájak tényleg szépek,és a környezetben való részeg teljesen beszippantják a nézőt.Szerintem semmi gond sem volt a lassúsággal,inkább egy kicsit hosszú volt. Teljesen korrekt dráma. 70%
Tényleg hangulatos kis film, több ilyet is csinálhatnának, ritka az ilyen természetfilmbe oltott dráma-krimi-thriller :-). Legutóbb talán a vadon foglyai fogott meg ennyire ebben a műfajban, az sem mostanában volt…
Vad tájak, szép fényképezés, vékony történet… semmi különös, de valahogy jobban eltalált, mint a Grey.
Számomra furcsa szó, de felüdülés volt ez a film, különösen is a lassú tempó. A képi világ gyönyörű, a hangulat kicsit szorongós, életszagú, mini katarzissal? Nem tudom, de ha kijön, megérdemli a polcomon a helyet.