Az Universal 1999-ben indította tolta be ismét A múmia (The Mummy) szekerét, egy pofás akció-kalandot tettek le az asztalra, amiben Brendan Fraser és Rachel Weisz játszották a főszerepet. A mozikban elért 415 millió dolláros bevétel a 80 milliós költségek mellett elég meggyőző volt a stúdió számára, a folytatás már 433 millió dollárt szedett össze világszerte. Ezután érkezett A Skorpiókirály (Scorpion King) spin off és végül befutott a harmadik felvonás is Stephen Sommer helyett Rob Cohen tolmácsolásában. Amerikában ugyan bukott egy embereset, de azért össz-vissz csak elért 401 millió dollárt. Cohen és a stúdió először még hajlott egy negyedik rész felé is, de a szél jó ideje nem fújt semmit a franchise felől.
Mint kiderült, a negyedikből nem lesz semmi, ugyanis az Universal döntésre szánta el magát: Jöjjön a reboot. A forgatókönyvet Jon Spaihts, A legsötétebb óra (The Darkest Hour) és a Prometheus írója körmöli le. Sean Daniel producerként veszi ki a részét a munkálatokból, az úriember egyengette az útját az előző trilógiának is.
Spaihts a Varietynek azt mondta, hogy a lehetőség a Prometheuson végzett munkája miatt landolhatott az ölében. Ugyanis képes volt újra visszakanyarodni a komor, ijesztő kezdetekhez és hasonlóképpen felépíteni a történet, ami tetszett a fejeseknek.

A 80-as és 90-es évek akcióhősei már Kelet-Európában forgatják DVD-re szánt filmjeiket, leginkább azért, mert ott bagóért lezárnak egy teljes utcát a kedvükért, ráadásul tele van elhagyatott, gazos, széthordott gyárteleppel a vidék. A legsötétebb órában egy űrlény invázió Moszkvában éri az amerikai főszereplőket és művet könnyen beazonosíthatjuk egy Van Damme vagy Seagal filmmel. Kvázi láthatatlan ellenfeleket kerülgetnek, olyan szövegek hagyják el szájukat, amit esetleg egy Lundgren produkciók forgatókönyveken edződött személy is könnyedén össze tud hozni (ajjaj, Jon Spaihts-nek ezen kívül csak a Prometheushoz volt köze). Egyszóval egy B filmmel van dolgunk, amit a reklámanyagok megpróbálták úgy beállítani, mintha egy teljesen más ligában játszana, miközben ott spóroltak ahol csak tudtak. A lécet nem kell magasra tenni, mert aki brutállátványra vágyik az bizony csalódni fog, még a színészi játéktól se várjunk sokat. De sajnos még akkor sem tudunk jól szórakozni, ha igényszintünket nem emeljük magasra. Valaki ismét úgy gondolta, hogy kevés manapság az inváziós film és ha már úgyis kevés összeg áll rendelkezésre inkább játszódjon az oroszoknál a történet, egyébként is New Yorkot vagy Los Angeles számtalan alkalommal letarolták már. Legalább nem teljesen a jenkikre fókuszálnak, hiszen egy orosz szaki találja ki a megfelelő fegyvert az idegenek ellen és vannak lelkes ellenállók is. Jót tett volna a filmnek, ha nem veszi komolyan magát, egy önironikus produkcióval más lehetett volna. 40 %-nál nem jobb.
A House of Horror rendezői székében Xavier Gens, a Hitman direktora üldögélt egy ideig, de valamilyen okból kifolyólag lelépett. A megüresedett helyre James Wan, az Insidious alkotója került, aki egyébként már régóta álldogált a produceri poszton. A főszerepre Maria Bello-t sikerült megnyerni.
Van néhány rendező, akinek bemutatkozása nagyot szól, majd a későbbiekben hiába igyekszik, nem tudja felülmúlni azt. Vincenzo Natali A kockával (The Cube) tette le névjegyét, de azt ezt követő alkotásai inkább középszerűek voltak. Hiába igyekezett a Cypher vagy éppen a