FilmDROID
Mi a jellemzője a legtöbb átlagos, amerikai filmes házaspároknak? A válás szélén lavíroznak, ám a végén történik valami, ami közben (vagy utána) felfedezik, hogy jobban vonzódnak egymáshoz, mint bárki máshoz. A Párterpáiában a válás ugyan még nem került szóba a felek között, nem is fordult meg a férj és feleség fejében a gondolat, bár nem sok hiányzik hozzá, hogy hamarosan felvetődjön a szakítás ötlete, ugyanis hétköznapjaik túl szürkék, már nem hozzák túlságosan lázba egymást és holtfáradtan esnek haza, ami után alig van kedvük a heti szokásos vacsorához. Ám egy nap puccosabb helyre mennek, sikerül asztalhoz jutniuk, de úgy, hogy valaki másnak adják ki magukat és itt kezdődnek a bajok, az estéjük egy csapásra más lesz, mint a többi.
Két vígjátékban kipróbált színészt is leszerződtettek rekeszizmaink megdolgoztatására. Steve Carell a tévében (The Office) és a mozik világában (40 éves szűz, ZseniKém) is ismerős névnek számít, míg Tina Fey inkább csak a 30 Rocks sorozat kedvelői tudják beazonosítani (bár a Bébi mama elég korrekt bevételt produkált). A rendezői posztra Shawn Levyt szerződtették le, ami öreg hiba volt, hiszen eddig nem túl sok hangulatos és igazán élvezhető produkciót hozott össze, a Tucatjával olcsóbb teljesen humortalan volt, míg az Éjszaka a múzeumban is csak az átlagos fantasy-vígjátékok sorát gazdagította. Túlságosan a Párterápiával sem erőltette meg magát igazán, pedig valaki rászólhatott volna Carellre, hogy ne az ezerszer látott fapofáját mutassa már.
A mellékszereplők némelyike sokkal viccesebb jeleneteket kapott, mint a két húzónév együttvéve. Az agyontetovált James Franco és a kicsit elcsúfított Mila Kunis kellemes perceket szereztek, Mark Wahlberg meg egykori önmaga paródiáját nyújtja, hiszen anno is folyamatosan félmeztelenül pózolt. Ray Liotta kicsit túljátssza a szerepét, bár mintha közben azon gondolkozna, hogy mostanában miért kerülik el a jó forgatókönyvek.
El lehet tűnődni, hogy a szkriptre vajon ki adhatta áldását, hiszen vannak benne elég kínos és erőltetett poénok. Josh Klausner fel tudott mutatni néhány jobb poént, ám olybá tűnik, mintha a jól működő jeleneteket már korábban kitalálta volna és az ezek közötti űrt gyorsan betöltötte volna valamivel, talán csak az iromány jobb fejezeteit mesélte el a fejeseknek, akik hasukat fogva a nevetéstől megadták a zöld utat a filmnek. A Párterápia éppen ezért eléggé hullámzó teljesítményt nyújt, pedig nem lett volna rossz, csak ide is kellett volna egy-két megfelelő ember.
imdb: 7,1
rottentomatoes: 66 %
- SZÜNET - 2017. október 02.
- Box Office: Tom Cruise visszafogottan indított - 2017. október 01.
- Kristen Stewart lehet Charlie egyik angyala - 2017. szeptember 30.
- 2019-ben jön a Men in Black spin off - 2017. szeptember 30.
- Never Here előzetes - 2017. szeptember 29.
- Sorozat lesz a Rendes fickókból - 2017. szeptember 29.
- Apavadászat előzetes - 2017. szeptember 28.
- Acts of Vengeance előzetes – Banderas bosszút áll - 2017. szeptember 28.
- Jonathan Levine rendezheti az Amerikába jöttem 2-t - 2017. szeptember 28.
- Scorsese és DiCaprio vinné vászonra Roosevelt életét - 2017. szeptember 28.
tökéletesen egyetértek. így visszagondolva, engem baromira zavart, h egyszerűen nem illett össze sehogy sem ez a páros – kivert a víz, a fogszabályzót kiveszem, aztán szexeljünk jelenetnél.. not fun.
én tegnap néztem meg és nagyon tetszett.az előzetesből már le lehetett szűrni hogy ez egy jó film lesz és az is lett.tökéletesen jó volt ez a két főszereplő együtt.élvezet volt nézni a játékukat.egy csomó kis szerencsétlen emberke van mostanság amerikában akit futatnak vígjátékokban hogy milyen jók de szerintem nagyon szarok.pl.a felkoppintva című filmben a férfi szereplők.visszatérve ide érdemes volt megnézni.