Szépség és a Szörnyeteg (Beauty and the Beast)

Mindannyian jól ismerjük a Szépség és a Szörnyeteget.  De tudjuk honnan is ered a történet? Tulajdonképpen nem más, mint egy európai népmese, amelyet  Gabrielle-Suzanne Barbot de Villeneuve adott ki először 1740-ben. Ebben nem egy, hanem három lánya volt egy elszegényedett kereskedőnek és a legkisebbik ismerkedhetett meg a szörnnyel Néhány évvel később  Jeanne-Marie Le Prince de Beaumont tette közzé a leginkább ismert verziót, de azért ezen kívül több változata is akad (pl. Benedek Elek: A rózsa).

Bejött ez a biznisz a Disney, nagyon bejött. Nagy lehetőségek rejlenek abban, hogy a klasszikus történeteket ne animált formában meséljék el újra, hanem színészek játszatják el a mesebeli karaktereket. Bár azért a köréjük megálmodott világban kevés az úgymond valódiság, hiszen az effektmesterek megoldanak mindent. A stúdió olykor próbál változtatni az alapfelálláson, de gyorsan rájöttek, hogy  nem kell belemerülni és másképp elregélni a közkedvelt sztorikat. Nyilván lehet hangoztatni, hogy a cselekmény egyes pontjain a néző majd észreveszi, hogy mit formáltak és hogyan módosítottak ezt-azt. Mindez szép és jó, de azért a végeredményt elnézve igazán merész tetteket nem hajtottak végre. Mindezzel nem akarom azt mondani, hogy a film rossz lenne.

Belle (Emma Watson) egy kisvárosban éldegél édesapjával. Jó kedélyű, vidám, gyámoltalannak nem nevezhető és szinte mindenkinek megvan a véleménye róla.  Nem az a könnyűvérű lány és ha teheti inkább olvasna,művelődne, bár a könyvfelhozatal szegényes, de legalább sokadszorra is ugyanúgy élvezetesek. Gaston (Luke Evans) csapja a szelet a fiatal hölgynek, csak úgy, mint az összes többi valamennyire is jól kinéző nőnek. A hiú, erősen nagyképű és gonosz férfi nem adja fel, mindenáron magáénak akarja a lányt és ha éppen arról van szó, akkor a falusiakat manipulálja céljai elérése érdekében. A közeli erdőségben található egy gyönyörű, de félelmetes kastély, ahová betéved Belle édesapja, ahonnét csak úgy léphet ki, ha a lánya ott marad helyette.

A látvány ugye nem minden, még akkor sem, ha olykor megpróbálják belénk sulykolni, hogy márpedig rendkívüli élmény nyújtanak az effektek. Nyilván elvárja a néző, ha már beül egy igen költséges fantasy-mesére, akkor ne csak steril képi világot produkáljanak az alkotók. A Szépség és a Szörnyetegben látszik az akarat, elmondható, hogy nem csupán a pénzköltés volt a cél a jövőbeli remélt nyereség érdekében, hanem tényleg varázslatossá tették a kastélyt. Az elátkozott kastélyt, ahol a szolgálók mindegyike valamilyen  bútorrá vagy tárggyá alakultak át. Viccesek, humorosak, nélkülük kevesebb lenne a film is, illetve bármikor énekelnek, ha arról van szó.

Mert ugye egy Disney mesében szinte kötelező a dalolászás, amelyek jó része fülbemászó és egészen kellemes, de a film után felidézni eléggé nehezen lehet bármelyiket is, bár azért bőven lesznek, akik a vetítés után gyorsan lecsapnak a soundtrack-re.

Watsont több Disney filmmel hírbe hozták már, a Szépség szerepe eléggé testhezálló a fiatal színésznőnek. Már az elején egyértelműnek tűnt kiválasztása, illik hozzá az okos, önálló és bátornak mondható Belle szerepe. Dan Stevens is magabiztosan próbálkozik a Szörny CGI maszkja alatt, a The Guestben és a Légió sorozatban bizonyította, hogy jó színész. Ami a legfontosabb, működik a kémia kettejük között, bár azért eléggé hebehurgyára sikeredett, hogy az egyik pillanatban még a karakterek fújnak egymásra, majd rövid átmenet után már szimpatikussá válnak egymás számára. Rendkívül jó választás volt Evans a hiú nőcsábász szerepére, igazán utálatos és alattomos figuráról van szó.

A stúdió receptje ezúttal is bevált, nem hiszem, hogy változtatni fognak rajta a közeljövőben. Sikerült egy újabb élvezetes mesét készíteni, amiben akar szerelem, ármány, kaland és dráma is, de a két órás játékidőbe éppen a „belső a lényeg” témát nem domborították ki. 75 %

imdb: 7,8

Büdzs: 160 millió dollár
Eddigi összbevétel: 744 millió dollár