Loving

Richard Loving és Mildred Jeter nem ártottak senkinek, nem állt szándékukban bajt okozni és ellettek volna azon a kis földterületen, ahol éldegéltek. Miért csaptak le rájuk a helyi rendőrök? A dolgos férfi és nő szerették egymást, majd összeházasodtak. Csakhogy Richard fehér volt, Mildred viszont fekete, Virginiában azonban törvény tiltja, hogy kimondják egymásnak a boldogító igent és házaspárként éljenek. A bíróságon 1 év börtönbüntetésre ítélték őket, 25 évre felfüggesztve ennek feltétele, hogy el kell kellett hagyniuk az államot. Évekkel később a polgárjogi mozgalmak egyre nagyobb teret nyertek, a Loving család levelet írt az igazságügy miniszternek, reménykedve, hátha visszatérhetnek oda, ahonnan jöttek. Ügyük egészen Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságáig jutott.

Még tavaly komoly díjesélyesként tekintettek a drámára. Nem csoda, hiszen a házaspárral történtekből különösen emlékezetes filmet lehetett volna készíteni. Ahogy telt-múlt az idő, úgy vált került egyre inkább margóra Jeff Nichols rendezése, amely végül egyetlen Oscar jelölést kapott. Nem tudtak volna helyet szorítani, túl soknak találták amerikai múlttal foglalkozó alkotásokat a nomináltak között? Nem ezzel van a probléma. A Loving ugyanis hiába foglalkozik erős témával, maga a film viszont egyáltalán nem az.

Nichols ugyanis nem tett mást, csak szépen végigvezetett minket Richard és Mildred életének szakaszain. Különösképpen nem foglalkozott kapcsolatukkal, nem ment bele érzelmeik boncolgatásába. Úgymond egyszerű, korrekt embereknek ábrázolta őket, akiknek viselkedése mit sem változott. Annak ellenére, hogy a 60-as években ügyük nagy nyilvánosságot kapott, ügyvédeik hatalmas lehetőséget láttak a sikerre, a család inkább háttérben figyelte a dolgok menetét.

A Loving a kihagyott lehetőségek filmje lenne? Szinte kiált a sztori azért, hogy egyes helyzeteket és pillanatokat kiragadjunk, izgalmassá, felettébb érdekessé vagy különösen fontossá tegyük. De az ellenszenves zsarut megformáló Marton Csokasra sem jut elég idő és az ítéletet hozó bíróval vagy a faji elnyomással sem foglalkoznak, illetve a Nagy Tárgyalótermi Döntésbe is épp, hogy betekintést nyerünk. Lehetne még kiemelni részleteket, hogy mivel lehetett volna foglalkozni.

Lehetett volna. De ha az összképre tekintünk, láthatjuk, hogy Nichols a főszereplőihez hasonló egyszerű filmet akart. Nem kell folyamatosan ölelgetniük egymást vagy rendszeresen hangoztatni, hogy szeretik egymást, Mildred és Richard így is összetartozik és kitartanak egymás mellett. Edgerton és Negga kiválóan játsszák a félszeg, visszahúzódó, dolgos párost, akik csak azt szeretnék, hogy hagyják őket békén és éljék nyugodt, egyszerű és önmaguk számára vidám életüket. De hiába igazán jók, a film visszafogott, nem lesz erőteljes és emlékezetes, nincs meg benne az a bizonyos plusz. 60 %

imdb: 7,1