0

Byzantium (2012)

byzantium

Ártatlan, naiv lány a tengerparton kissé félénken száll fel egy kapitány lovára, aki érdekes helyre viszi őt. A tiszt kedves álarca hamar lehull, sőt mi több, gyakorlatilag még büszke is magára, hisz nem csak fedelet biztosított számára, hanem melót is adott neki, majd pökhendien odapöcköl neki egy érmét: Szajhává tette egy bordélyban. Jöhet a következő kuncsaft. Hamarosan gyermeket szül, amit nem tarthat meg, le kell mondania róla, ám nem a megszokott módon teszi mindezt, lepasszolja egy árvaháznak. Élete tehát nem fenékig tejfel, még ha viszonylag jól is keres, éppen ezért kapva kap az alkalmon, amikor változtathat az életén: vámpírrá válhat.

Manapság ha vérszívókról esik szó nem tudhatjuk biztosan, hogy mire is gondoljunk. Lugosi Bélára? Bram Stokerre? Laurell K. Hamiltonra? Pengére? Bella és Edward duójára? Szóval lehet ebből vérmocskos aprítós film vagy tiniorientált romantikus valami. Neil Jordan alaposan belekóstolt a műfajba a klasszikusnak is nevezhető Interjú a vámpírral kapcsán, ám ami némi aggodalomra adhatott okot, hogy a rendező a 90-es években élte virágkorát, azóta hajlamos rosszabb alapanyaghoz nyúlni. Előfordul, hogy egy több évtizede pályán lévő filmesre bizonyos idő elteltével az évek során belerögzült rutinnal dolgozik, érződik, hogy elfárad (A másik én csúnyán félrement), majd megvillan (az Ondine sellős sztorija remek volt) és a Byzantium sajnos sokkal inkább Gemma Arterton miatt nézhető, mint miatta.

byzatniumkep

Arterton játssza a szajhából lett vámpírt, aki továbbra is vígan űzi az ipart, de immáron nem a férfiak irányítják életét, hanem ő maga. A színésznő bedobja magát, hatalmas erotikus kisugárzással bír, amelynek korábban is hasznát vette (beugrik a Tamara Drewe?) Új városba érkezvén elég gyorsan befolyása alá von egy férfit, majd saját kis bordélyt nyit. Saoirse Ronan alakítja lányát, aki rettenetesen unja az öröklétet, nem tetszik neki, hogy sorsa így alakult. Elveszettnek érzi magát a világban, maga elé vagy naplójába meredve ábrándozik, álmodozik, a fiatal színésznő mégis csupán egyetlen fájdalmas arckifejezést erőltet, pedig több lehetett volna ebben a karakterben.

byzantium08

Ábrándozni pedig lehet, főleg új lakhelyükön. Ugyanis a történet is melankólikusan halad előre, ami kellőképpen illik a borongós városkához és a nem éppen vidám cselekményhez. A felvonultatott karakterek is a drámát igyekeznek elősegíteni: kurvák, halálosan beteg emberek, hányatott sorsú emberek és hímsoviniszta vámpírvezérek. Jordan fáradtan dirigálta le filmjét, nagy szerencséje, hogy Arterton domboríthatott a kamerája előtt, illetve ideje nagy részét azzal töltötte, hogy a bemutatott képkockák minél szebbek, minél gyönyörűbbek legyenek. Mostanában valószínűleg nem láthattunk ilyen művészi víz(vér)zuhatagot.

byzantium09

Ha egy film színpadi mű alapján készül igazán elvárható lenne, hogy a játékidő alatt ne úgy érezzük, hogy ez túlságosan is színpadias és e mellett olykor kissé öregesnek tűnik. A jó öreg vámpírmítosz sem ússza meg, némi változtatást eszközölnek, bár ezen fennakadni manapság nem érdemes. Inkább csak az a szomorú, hogy kevésbé misztikus és érdekes, mint amilyen lehetett volna. A halhatatlan lány és a súlyos betegségben szenvedő srác kapcsolata nem túl erős, alaposan ki lehetett volna vesézni néhány témát (pl: halandóság, a magány, a folyamatos menekülés) és az anya-lánya közötti különbségekkel, érzelmekkel sem foglalkoznak igazán. Másképpen tekintenek a világra, sötét múltjukra, sorsukra. A vérszívó hatalmasságok sem tűnnek igazán veszélyesnek, csak vén, kissé maradi öreg fickóknak, kihagyott ziccer, hogy nem foglalkoznak velük. 55 %-nál többet nem tudok rá adni.

imdb: 6,6

rottentomatoes: 60 %

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *