Hozzá vagyunk szok(at)va az amerikai akciófilmekhez, a nagy csinnadrattával beharangozott sok látványos lövöldözést és izgalmas üldözést ígérő produkciókról azonban elég hamar kiderül, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja. Külön öröm, ha a műfajban más ország is képviselteti magát idehaza. Persze a szép színes bollywoodi énekelgetős-táncolgatós, olykor 3 órás alkotásokra a mozikban nem lenne túl nagy a kereslet (DVD-n olykor felbukkan néhány), de azért néha-néha befut egy-két emlékezetes darab más országokból, gondoljunk csak az Ong Bakra, vagy a Chocolate – A harc szelleme, esetleg A rajtaütésre. Nos igen, ezek már másféle akciót ígérnek, keményebb test-test elleni küzdelmet. De mi van, ha valaki inkább a megszokott rohangálós, üldözős, lövöldözős filmre vágyik? Nos, a franciák néha meg tudják lepni az embert és itt nem a Luc Besson-féle átlagos, viszonylag nézhető, de gyorsan elfelejthető termékekről van szó.
A Fehér éjszaka gyakorlatilag szép csendben, mindenféle felhajtás nélkül kúszott be a mozikba. Talán azért, mert nem egy nagy nevű rendező készítette és nem egy világsztár (Tomer Sisley esetleg a nem túl emlékezetes Largo Winchből lehet ismerős) a főszereplő és igen, azért is mert nem Besson volt a producer (még jó). Olvasd tovább