Ugyan korai még kijelenteni, de eléggé valószínűsíthető, hogy Brett Ratner soha nem fog Oscar esélyes filmeket, komolyabb díjakra érdemes műveket készíteni. Betonbiztos helye van a megbízható iparos kategóriában, több alkalommal bizonyította, hogy gyakorlatilag nincs „egyénisége”, nem kreál egyedinek mondható műveket, munkáiban nincs semmi olyasmi, ami kiemelkedne a tömegből, maga a megtestesült középszer. Ha hívják ő megy és szépen összehozza, amit elvárnak tőle: szórakoztató filmeket produkál, rábízhatnak akár 200 milliót vagy 50-et, Ratner képes elkölteni akármennyit. Persze szigorúan csak a szórakoztatás miatt. Ám nem mindig sikerül elérnie célját (vagy a nézők által elvártakat), esetében soha nem lehet tudni, hogy mi sül ki az alapanyagból. A Hogyan lopjunk felhőkarcolót? projekten több forgatókönyvíró dolgozott, egyedül gyakorlatilag Ratner számított biztos pontnak a kezdetektől. A tervezgetés egy bizonyos pontján a szkript felettébb hasonlított az Ocean’s Eleven remake-jére, amelyet ő vezényelhetett volna le, de a Csúcsformában 2 miatt lepasszolta Steven Soderberghnek. Hiába pofozgatták, polírozták a forgatókönyvet Ratner csak nem tudta elérni,hogy rendezése egy ügyes koppintásnak tűnjön, de ugyanakkor legalább elmondható, hogy legalább jó.