Ip Man 2

Ip Man az első részben megmutatta, hogy a Wing Tsun stílusnak igenis van keresnivalója a harcművészetek között, mi több ha valaki tökélyre fejleszti tudását, akkor nem akad ellenfele, a többi iskola mesterét könnyedén küldi a poros padlóra. Az alkotók felismerték, hogy a nép inkább egy remekül kivitelezett harcművész filmet látnának inkább, ezért ilyen történetet kanyarintottak Ip Man köré, amiben némi drámázás is megfért.

A folytatás néhány évvel később veszi fel a fonalat, a címszereplő már nem Fushanban, hanem Hong Kongban tevékenykedik. Illetve csak ténykedne, mivel hiába nyitotta meg iskoláját, a kutya sem akar nála tanulni, csak egy öreg néne teregeti mosott ruháit a suliban. Azonban felvirrad a nagy nap, betoppan egy forrófejű fickó, majd miután Ip Man elnáspágolja az néhány haverjával tér vissza, akik hiába keménykednek, csak a levegőt csépelik, aztán meg csodálkozva néznek maguk elé, hogy a port nyaldossák a földön. Ezen „úriemberek” lesznek Ip Man első tanítványai, szépen gyűlnek a tagok, csakhogy nem sokáig ragyog a nap, mivel kiderül, hogy a nagymesternek le kell gyűrnie néhány helyi iskola vezetőjét, csak ezután taníthat tovább, ráadásul még az angolokkal is meggyűlik a baja.

Lehet, hogy megköveznek érte, de egy kung-fu, karate, harcművész film sok újdonsággal már nem nagyon tud szolgálni, a koreográfián áll vagy bukik minden, hiszen meg lehet úgy is csinálni valamit, hogy az alkotók kés ásítás között gyorsan lezavarnak egy átlagos „bunyót” vagy rendesen leizzadnak a kaszkadőrök és a színészek, mire begyakorolják az összes elképzelt, kitalált mozdulatot. Az Ip Man 2 esetében az utóbbi valósult meg, nem egy izzadságszagú folytatást láthatunk, hanem pofás harcművész jelenetekkel megpakolt alkotást, amelyben egy-két „ütközet” talán rövidebbre sikerült a kelleténél, ám ezek mindegyike látványos, élvezetes és fantasztikus. Köszönhető mindez Sammo Hungnak, aki már több évtizedes pályafutást tudhat magáénak. Hung nem csak koordinátorként vett részt a forgatáson, hanem az egyik mellékszerepet is eljátszotta, anno Jacke Chan mellett sem volt túl vékony, a mai időkben első ránézésre is legalább másfél mázsát nyom, a súlya azonban nem akadályozza abban, hogy bámulatos mozdulatokat tudjon bemutatni (hiába no, az évek meg a rutin). A film igazi ásza Donnie Yen, aki most is (látszólag)  különösebb megerőltetés nélkül hozta amit kell.

Az első részben Ip Mannek nem csak más mesterek előtt bizonyította tudását. A galád japánok képzeltek magukról túl sokat, aztán csöppet megnyúlt az arcuk a csodálkozástól, mikor a Wing Tsun mester padlóra küldött egy tucatot közölük. A másodikban Ip Mannek ismét bizonyítania kell, új város, új szabályok, meg kell, hogy ismerjék a nevét, ki kell érdemelnie a megbecsülést. Azonban a japánok helyett az angolok keménykednek, a nagyképű bokszoló kezelése nyomán heveny agyrázkódással hagyja el a ringet az összes ellene felvonult kínai, egy igazi halálos fegyver a kockahasú fickó. Az utolsó mérkőzés során természetesen Tornádó és Ip Man között zajlik, Kelet és Nyugat méri össze erejét a fináléban, amelynek sorsa a becsület és hogy ne váljon nevetségessé a világ szemében a kínai harcművészet. A főhős pedig nem csak, hogy megizzad, de közelebbről is megismerkedik a talajjal, ez a helyzet eddig ismeretlen volt a számára. Hogy ki kerül ki győztesként? Nézd meg a filmet, megtudod.

A folytatás szemernyit sem rosszabb az elsőnél, habár mintha több drámázást csöpögtettek volna a filmbe, ám ez nem válik hátrányává. 80 % megérdemel a produkció, érkezhet a folytatás. Meddig is tudják kihúzni ezt a franchise-t? Ip Mannel a középpontban a széria még elbír 2-3 részt, aztán folytatódhat Bruce Lee-vel a bunyó.

imdb: 8,0