12

(500) nap nyár (500 Days of Summer)

Az alábbi kritika FayeFaye tollából született.

A fiú találkozik a lánnyal. A fiú szerelmes lesz. A lány nem.” Gyakran bosszant, hogy már a trailerből világosan kirajzolódik az egész film törénete, de ha már a taglineban benne van minden, az egy állásfoglalás: A (500) Days of Summer egy tökéletes szappanbuborék, káprázatosan színes felület és semmi tartalom.

Az film magán viseli egy mainstream-indie crossover minden védjegyét. Először is van egy teljesen indokolatlan narrátor, aki elmagyarázza, hogy Summer (Zooey Deschanel) olyan lány, akibe minden férfi rögtön szerelmes lesz. Nem kétlem, hogy sok férfi pontosan így érez az ennivalóan helyes Zooey-val kapcsolatban, de a színészi játéka sajnos kimerül abban, hogy olyan meglepetten bámul a boci szemeivel, mintha éppen belegyalogolt volna egy üvegajtóba. Summert és Tomot (Joseph Gordon-Levitt) a kedvenc depresszív Brit pop zenekaruk hozza össze. Van egy kislány, Tom húga, aki a zsenge korát meghazudtolóan bölcs tanácsokkal látja el a bátyját. Tom a gyógyíthatatlan romantikus, és Summer olyan nagyon nagyon különc, hogy Ringo Starr a kedvence a Beatles-ből.

A trükk, ami emlékezetessé teszi a teljesen hétköznapi történetet az a non-lineáris szerkesztés. Ahogy az a címből is kiderül, a film egy kapcsolat tündöklését és bukását meséli el 500 napban, kezdve a szakítással a 290. napon, és innentől kezdve oda-vissza ugrál az időben, hogy párhuzamot vonjon vagy szembeállítson eseményeket, pl. ahogy egy megjegyzés, ami a kapcsolat első heteiben vicces, hónapokkal később már egy szájrándítást sem érdemel. Azonban az elegáns szerkezet ellenére, ahogy különböző jelenteket újra és újra látunk más-más szemszögből, hogy fokozatosan bontakozzon ki a kapcsolat valós képe, nehéz hinni benne. Gordon-Levitt – aki zseniálisan szakított a TV-s gyerekszínészi múltjával olyan merész filmekben, mint a Mysterious Skin és a Brick – egyszerűen túl fiatalnak tűnik, úgy néz ki öltönyben, mintha a bátyja ruháiban menne érettségizni. A rajongása Summerért olyan, mint Romeo szenvedélye Rosalindáért; egy percig sem lehet kétségünk, hogy az érzései egyoldalúak, és hogy a szerelmes ember csak azt látja, amit látni akar elég gyenge, mint tanulság. A film legnagyobb hibája mégis az, hogy nem meri igazán felvállalni a romantikusságot, inkább folyamatosan alávág ironikus kikacsintásokkal, mint a koreografált táncjelenet a parkban vagy a fekete-fehér film betétek. A rendező Marc Webb zenei videós múltját tekintve nem meglepő, hogy bár a forma elsőbbséget élvez a tartalommal szemben, ez a forma mindvégig élvezhető, a rövid jeleneteknek és staccato-ritmusnak köszönhetően a nézőnek nincs ideje unatkozni, és pasiknak is teljesen vállalható, ha másért nem, legalábbis Zooey miatt.

 

 

12 komment

  1. Nekem tetszett, de egy idő után zavaró volt, hogy össze-vissza mutogatják a napokat. 432, majd 56, aztán 345, 12, 67, stb… összezavarják az embert így szerintem. Ha mondjuk csak 30 Days of Summer lett volna, akkor jobban követhető lett volna a sztori. 70 %-ot azért részemről megérdemel:)

  2. Óriási egy film volt. Azt hittem egy kis lájtos filmecske lesz, de nagyon sok mondanivalója volt. Roppant mód örülök, hogy készítenek még ilyen filmeket.
    Engem a számok se zavartak, sőt kifejezetten életet lehelt a filmbe és ahogy mutatták a számozást az is kifejezetten ötletesen volt megcsinálni.

  3. Nekem is tetszett, végig vártam, hogy mégis igazából véglegesen összejön a srác Zooeyval, egy pillanatra se gondoltam, hogy nem illenek össze.
    Nem az volt amire számítottam és így volt jó 🙂

  4. Szerintem zseniális film volt, fura módon nekem mindaz nagyon pozitívan jött le ami a posztírónak nem. Zooey Deschanel pedig egy istennő akárki akármit mond:)

  5. Nálam a Mindenképpen talán is ütött majdnem ekkorát és lehet, hogy ln vagyok a hülye, de nekem erről a filmről mikor megnéztem, az jutott eszembe.

  6. Iszonyat nagy film volt ez, nekem nagyon tetszett. És be kell vallanom, hogy a valóság/elvárásos résznél majd megszakadt a szívem :S Sztem minden idők egyik legjobb ejelnete volt az 🙁

  7. ‘Nekem tetszett, de egy idő után zavaró volt, hogy össze-vissza mutogatják a napokat. 432, majd 56, aztán 345, 12, 67, stb… összezavarják az embert így szerintem. Ha mondjuk csak 30 Days of Summer lett volna, akkor jobban követhető lett volna a sztori. 70 %-ot azért részemről megérdemel:)”

    Ne már, ha ezen összezavarodsz, akkor kb. minden második filmen:D Amúgy nagyon nagy film 9/10

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *