Castle, 1. évad – sorozat

Nyomozgatós sorozatokkal Dunát lehetne rekeszteni, de azért elég szépen termelik az ilyen jellegű szériákat. Valamennyire próbálják a főhős karakterét különlegesre írni, hiszen ki nézne már olyan produkciót, ahol csak egy mezei detektív oldja meg az ügyeket. Ilyen az Életfogytig zsaru, ahol a főhős ártatlanul csücsült a börtönben több évig, majd ahogy teltek az évek, a technika fejlődött és mikor visszakerül a rendőrség kötelékébe ő továbbra is régimódian oldja meg az eseteket. Vagy említhetném a Hazudj ha tudsz szériát, ahol már adott egy profi, aki bármikor megmondja mikor mondasz igazat. Egy sima nyomozó már nem érdekes, olyanból tizenkettő egy tucat, kell az újdonság, hogy meglegyen a nézettség.

A Castle sorozatban adva van egy nyomozónő, akinek a legújabb gyilkossági ügye nagyban hasonlít arra, amit egy regényben olvasott, nosza fel is keresi az írót, Castle-t aki segít felgöngyölíteni az ügyet. Castle épp alkotói válságban szenved, gyorsan szüksége van egy új regényhősre, és némi ihletre van szüksége. Kapva kap tehát az alkalmon, és megfigyelőként venne részt a nyomozónő további munkáiban, aminek természetesen a hölgyemény nem örül, de mivel a szerző eléggé befolyásos végül csak ott köt ki a nyomozónő mellett.

Két dolognak kell stimmelnie, hogy nézhető legyen a sorozat. Az egyik fontos pont a szereplők kiválasztása, hiszen ha elbaltázzák és nem szimpatikus arcokat válogatnak be, akkor a franc se fogja nézni a sorozatot, de ez nem elég, hiszen a karakterekbe is életet kell lehelni.

Úgy gondolom a krimi író Castle szerepére Nathan Fillion tökéletes választás volt. A színész kiválóan ráérzett arra, hogyan kell előadni magát, az a lazaság és a sokszor bevetett hamiskás mosoly teljesen rendben volt. Olykor kicsit nagyképű volt és minden szurkálódásra vissza tudott vágni, tehette, hiszen a polgármesterrel szokott zsugázni, háta mögött pedig már két tucat bestseller volt és a nők is megvesznek érte.

Kate Beckett megformálására nem egy cicababát szerződtetek le, Stana Katic még csak nem is néz ki jól, totál átlagos a kinézete, nem olyan, mint akit ha meglátsz egyből azt gondolod, bárcsak jövő hónapban ő lenne a Playboyban vagy a Hustlerben. Szóval átlagos, de teljesen szimpatikus nőszemély, az első részben még mintha gyorsabban adná elő mondókáját, a további epizódokban már visszafogottabban mondja azt, amit kell.

A mellékszereplőkkel sem lőttek mellé. A nyomozós-akció sorozatoknál a készítők olykor úgy gondolják, hogy ne csak az adott ügyön dolgozzanak keményen a szereplők, hanem a főhős pihenjen meg néha a családjánál. Jelen esetben Castle otthonába nyerhetünk betekintést, az író a gyerekével és az anyjával éldegél. Az anyuka szerez pár jó pillanatot a nézőnek, mellesleg csöppet alkesz beállítottságú, kezében vagy a közelében mindig ott van valami koktél jellegű ital. Castle lánya pedig aranyos, néha belelát ő is az ügy részleteibe, egyébként teljesen helyén van ő is. Beckett magánéletébe nem nyerünk betekintést túlzottan, csak a sorozat végén tűnik fel egy régi barátja és szóba került az elhunyt édesanyja, aki gyilkosság áldozata lett, az ügyben pedig nem került meg a gyilkos.

Beckett mögött áll még két nyomozó, ők a főhősnő számára végzik a háttérmunkákat, mellesleg ők azok akik szinte azonnal elfogadják Castle jelenlétét és néha még sikerül is elpoénkodniuk. Egy rendőrőrsön kötelező „kellék” a főnök, aki tényleg csak azért van, hogy legyen már olyan érzésünk, hogy valaki irányítja ezt a kócerájt. A főnököt nem tolják soha előtérbe, csak úgy jön-megy, szól egy-két mondatot, aztán távozik.

A másik dolog pedig az ügyek érdekessége, hiszen kit köt le az, hogy a rendőrök a helyszínen találnak valamit, ami alapján eljutnak B pontba, majd onnan elmennek C pontra letartóztatni az elkövetőt. Jó, oké, a new york-i Helyszínelőknek is sok a rajongója, de engem nem kötött le. Itt szerencsére azért nem így mennek a dolgok, az A,B és C pont után sokszor vissza kell menni a B vagy éppen az A pontra, hogy összeálljon teljesen a kép. Beckett a sok éves terepen végzett tapasztalatával és a profizmusával halad előre, persze sokszor jól jönnek Castle észrevételei is, aki mögött pedig ott áll a sok évnyi kutatómunka, ugyanis nem csak úgy kisujjából szopta ki a regényeiben leírtakat, hanem konzultált előtte jó pár emberrel, kórboncnokkal, ügyes tolvajjal, rafinált gengszterrel, így konyít valamit a „szakmához”, őket pedig a rajongói között tudhatja. Két kikérdezés között pedig ment az adok kapok a két főszereplő között, hiszen ha csak tehették piszkálták egymást, mentek a beszólogatások szépen.

Összességében én biztosan maradok a második évadra, ha nem vesznek vissza a karakterekből és továbbra is ezt nyújtják, amit most is, az nagy öröm lesz (számomra), ugyanis a két főhős között működik az a bizonyos kémia, jól mutatnak egymás mellett és a szövegektől sem ásítozik az ember. Az ügyek felgöngyölítése pedig remélhetőleg nem fog simán menni és szintén remélem hogy nem fognak felesleges mellékalakokat kitalálni, akivel mondjuk a főhősök valamelyike 20 percig kávézik, mert éppen a készítőknek nem akadt egyéb ötletük.