Ace Ventura – Az állati nyomozoo (Ace Ventura: Pet Detective, 1994)

Ha valami rejtélyes ügyet kell kibogozni, keresd fel a briliáns elméjű Sherlock Holmes-t, ha szellemek ás kísértetek zargatnak, akkor hívd fel a Szellemírtókat, de ha eltűnt a kis házikedvenced Ace Ventura a Te embered. Az állati magánnyomozoo megkeresi az eltűnt kiscicád, utána ered az elszökött galambnak és visszaszerzi az ellopott kutyulit. Ventura sikerdíjából, azaz a megtalálás után járó jutalomból tartja el magát és az albérletében fellelhető ezernyi állatot, nem megy olyan jól a sora, előfordul, hogy a boldog ügyfél természetben fizet. Úgy ügyével sokat kaszálhat, eltűnt egy kabaladelfin, hősünknek pedig meg kell találnia záros határidőn belül a „halat” és a tetteseket is.

Jim Carrey ezzel a filmmel égette be nevét az emberek tudatába, az Ace Ventura kiváló ugródeszka volt számára. Korábban is szerepelt néhány produkcióban, ám a Holtbiztos tippben Clint Eastwoodra emlékszünk inkább, az Agylegényből vagy A földi lányok csábítók alkotásokból pedig semmire. Ez a film viszont Carrey miatt emlékezetes, ez az ő one-man show-ja. A Hawaii ing és a hajszerkezet az egy dolog, a beszédstílust, a szokatlan mozgáskultúrát és a gumiarcot más nem tudja így prezentálni, mint Carrey. Sokan és sokféleképpen próbálták utánozni (nekem hirtelen John Leguizamo ugrik be a Kíméletlen kaméleonból), de a többség belebukott, a maradék pedig csak a felszínt karcolgatta.

Tom Shadyac rendezőnek könnyű dolga volt első mozifilmjével, hiszen csak szabadjára kellett engednie a főszereplőjét, mellé tenni Courtney Cox-ot és Sean Young-ot és a többi ment magától. Nem hiába, hogy Shadyac a későbbiek folyamán is még kétszer dolgozott együtt Carrey-vel. Az Ace Ventura utánozhatatlan, lemásolhatatlan, végigvigyorgós, megunhatatlan alkotás, 100 %-os mű. A folytatás egy hangyányival gyengébb, a harmadik pedig látatlanban is gyalázat.