Túsztárgyalók (Standoff) – sorozat

Sok olyan filmet láthattunk már, amiben az ügyet túsztárgyalók próbálják megoldani. Volt olyan is, amiben a tárgyaló volt a főszereplő, elég csak Túszdrámában Bruce Willisre gondolni, ki a film elején szakállát fésülve dumál a bűnözőkkel, vagy megemlíteném a Nincs alkut, ami már teljes egészében ilyen emberekről (Kevin Spacey, Samuel. L Jackson) szól, de ezen thrillerek kevés hányadát tölti ki a tárgyalás.

A Standoff sorozat ilyen „dumagépekről” szól. Ha baj van, kiszáll a csapat és felveszik a kapcsolatot a túszejtőkkel, megpróbálják rábeszélni őket, hogy vegyék le a bombáról a remegő ujjukat vagy nyissák ki szépen önszántukból az ajtót. Ha nem sikerül, akkor jön a parancs, aztán a kommandó beront és bumm-bumm. Matt és Emily (Ron Livingston és Rosemarie DeWitt) párban dolgoznak, ketten oldják meg az „esetet”. A szakma legjobbjai.

Az első rész elején Matt a túszejtővel való beszélgetés során közli, hogy ő a kollégájával Emilyvel kavar titkon, amit természetesen hall mindenki. De Matt profi, nem hiába mondta el ezt, mivel ezzel hozzásegítette ahhoz, hogy az illető megadja magát végül. Én attól féltem, hogy a sorozat majd átmegy majd abba, hogy csak már teljesen Matt és Emily kapcsolatát láthatjuk, otthon teázgatnak, átmegy egy-két barát, majd a végén lezavarnak öt percben egy tárgyalást. Igazság szerint az ilyenektől mászom a falra. Példának hoznám fel a The Unit-ot, amiben egy egység veszélyes bevetéseken vesz részt, miközben otthon a feleségeik dumálgatnak (és nem is néztem egy résznél többet). Egyszóval jó volt a magánélet és az akciók aránya. A Standoff-ban főleg az adott szituáción van a hangsúly, rögtön az elején megtörténik az eset, pár tússzal, kiszáll az FBI és megy a kommunikáció. Olykor feszültség is van, bár nem jellemző, inkább úgy érdekes az egész, jó a hangulata és nincs túl sok üresjárat sem. Bár néha kitalálhattak volna jobb, érdekfeszítőbb eseteket is. Hiányoltam néhány nagyobb terroristás esetet is, bár gondolom ezek sem maradtak volna ki, tovább él a sorozat. Szinte az összes epizód végén hallható egy szomorú dal, amelyet ajánlok mindenkinek beszerezni, ha esetleg depresszióra vágyik vagy ilyen számokat szeret hallgatni.

 

A színészekkel nem volt probléma, Livingston és DeWitt hihetően hozták a „mi a legjobbak együtt járunk” karaktereket. Gina Torres az egység parancsokaként főleg csak áll és néz, meg kiad egy-két parancsot pl:„Két perc múlva behatolunk”. Raquel Alessi alakította az efbiájos számítógépes zsenit, lenyomozott mindenkit, összeütött programokat másodpercek alatt, ő volt az, akire számítani lehetett, ha számítógéppel elvégzendő dologról volt szó. Róla is elhittem, hogy nagy tudor, kicsit Britney Spears hasonmás volt, mikor beszélt kidugta a nyelvét néha. Említsük meg még Michael Cudlitz-ot, a kommandó vezetőjét, akinek általában az a dolga, hogy vezet vagy a puskáján keresztül néz meredten előre, ahogy kell.

Sajnos csak 18 részt élt meg a Standoff. De így viszont nyugodtan belevághat mindenki, aki nem akar helyből több évadot pótolni. Egyes epizódik végén néha elgondolkoztam, hogy talán be kéne szerezni egy ilyen tárgyalós-meggyőzős-rábeszélős könyvet, na nem mintha arra készülnék, hogy belekóstoljak ebbe a szakmába, sőt hivatásos túsz se szeretnék lenni, de még a rábeszélő készség idővel jól jöhet.

Értékelés: 80 %, lekötött végig, tetszett, hangulatos volt.