FilmDROID
John Hobbes nyomozó (Denzel Washington) nem tétlenkedett az évek során, sok ügyet megoldott, a soralomházban éppen a 8. olyan esete várakozik, akit kivégeznek. Edgar Reese-t nem törte meg a hír, hogy hamarosan halott lesz, eszelős tekintettel énekelgeti a Time is on my side slégert (Rolling Stones) és valami halandzsának vélt szöveget is elhadar. A halálbüntetés végrehajtása után találnak pár olyan hullát, amellyel kapcsolatban a néhai Reese-t lehet összekötni, Hobbes és társa (John Goodman) pedig pislogva és hümmögve áll az eset előtt. Aztán ahogy egyre több részletre derül fény Hobbes kezdi sejteni, hogy az eddigi ügyei csupán csak egy vidámparki sétának illenek be a mostanihoz képest, ugyanis természetfeletti erővel kerül összetűzésbe, rémálomhoz kezdenek hasonlítani napjai és folyton felhangzik az a bizonyos Stones szám.
Gregory Hoblit néhány sorozat epizód után lehetőséget kapott egy rendes mozifilm elkészítésére. A Legbelső félelem profin felépített thriller volt, igazán ütős csattanóval és Edward Nortont is ekkor ismerhettük meg. Később még két teljesen jó alkotást dirigált le, a Letaszítva és a Frequency is izgalmas művek lettek, ütős filmeket tudott felmutatni. Nem tudom, mi történt ezután Hoblittal, de a Hart Háborúja már csak egy közepes mű lett, a Törés pedig teljesen gyengére sikeredett, a Gyilkosság online-nal sem tért vissza.
A Letaszítva filmben Hoblit ügyesen vegyíti a természetfeletti témát a thriller elemekkel, felüti fejét az izgalom is és ezt tartani is tudják a végéig. Kezdetben még csak egy jó kis kriminek tűnik, aztán váltanak természetfeletti, misztikus thrillerbe, egy kis bibliai anyaggal vegyítik és arámi nyelven is megszólalnak benne. A lezárás pedig nem hétköznapi, nem a megszokott csattanóval fejezik be a filmet. Sajnálom, hogy az alkotás hatalmasat bukott, pedig izgalmas, hangulatos mű a Letaszítva és a szereplőgárdára (Washington, Goodman, Elias Koteas, Donald Sutherland) sem lehet egy szavunk se. Részemről 90 %-ot simán megérdemel a produkció, utána jómagam is dúdolgattam az „Idő, nekem munkálsz” (Time is on my side) sorocskát.
Amerikai bevétel: 25,2 millió dollár
- SZÜNET - 2017. október 02.
- Box Office: Tom Cruise visszafogottan indított - 2017. október 01.
- Kristen Stewart lehet Charlie egyik angyala - 2017. szeptember 30.
- 2019-ben jön a Men in Black spin off - 2017. szeptember 30.
- Never Here előzetes - 2017. szeptember 29.
- Sorozat lesz a Rendes fickókból - 2017. szeptember 29.
- Apavadászat előzetes - 2017. szeptember 28.
- Acts of Vengeance előzetes – Banderas bosszút áll - 2017. szeptember 28.
- Jonathan Levine rendezheti az Amerikába jöttem 2-t - 2017. szeptember 28.
- Scorsese és DiCaprio vinné vászonra Roosevelt életét - 2017. szeptember 28.
Jó kis film volt ez. Nekem egyébként többnyire tetszettek Hoblit alkotásai. Elvoltam a Töréssel és a Gyilkosság online-al is. A Hart háborúját viszont nem láttam teljes egészében, azt majd meg kéne néznem még egyszer.
“Kezdetben még csak egy jó kis kriminek tűnik, aztán váltanak természetfeletti, misztikus thrillerbe, egy kis bibliai anyaggal vegyítik és arámi nyelven is megszólalnak benne. A lezárás pedig nem hétköznapi, nem a megszokott csattanóval fejezik be a filmet.”
DE, azzal fejezik be. Az egész erre a “hűdepesszimista” végkifejletre van kihegyezve, amitől számomra a középszerü thriller-érzetem a film végére dühös időpocsékoló filmélménybe kapcsolt át. Ha még csak egy-két hasonló ilyesmit látott az emberfia akkor oké, dehát már a megjelenésekor tele volt a padlás…pedig Hoblittal nincs különösebb bajom, csak kicsit szürke, de ezt kompenzálja az általában remek szereplőgárda. Emlékszem, megnéztem, és legalább megint rájöttem miért is zseniális mondjuk az Angyalsziv.