Csapda (Snitch)

Úgy 25 évvel ezelőtt valószínűleg Arnold Schwarzeneggerrel készült volna el ez a film, csak éppen a vasgyúró akciósztár nem beépült volna a bűnözők közé, hanem leszállított volna egy nagyobb halom hullát és a kartell tevékenységi körébe tartozó néhány mázsa kokót az ügyésznő háza elé és e mellé még talán benyögte volna, hogy Marion Cobretti hozzá képest kismiska. Dwayne Johnsonról is könnyedén elhihetnék, hogy leszámol egy bűnszervezettel, azonban a Csapda nem a bosszúszomjas mészárlásról szól, hanem az információszerzésről és lebuktatásról, minden olyan dologról, amit egy szerető szülő bevállalna gyerekéért.

A megtörtént eseten alapuló thrillerbe oltott drámában, ugyanis az apuka olyasmit tesz, ami nem számít mindennaposnak. Tény, hogy a (legtöbb) szülő bármit megtenne gyermekéért, ha nagy nehézségek adódnak kitart mellette, támogatja a bajban. Matthews (Johnson) kissé felelőtlen fiát buzgó DEA ügynökök juttatják a sittre és jó pár év letöltendő várna rá. De az éppen pangó építőiparban dolgozó apu egyezséget köt a statisztikák bűvkörében mozgó szigorú és szőrösszívű ügyésznővel: ha segít lefülelni néhány drogban utazó nagykutyát, akkor a büntetés is enyhébb lesz.

Az első és legfontosabb dolog, hogy a Csapda nem akciófilm. Hiába tűnik úgy, hogy rendszeresen orrunk elé löknek egy akciójelenetet, erről szó sincs. A pankrátor-színész Johnson nem veri be senkinek a kobakját és fegyvert sem igazán használ. Karaktere fia bilincsbe verését követően élete legkeményebb döntését hozza meg és ettől kezdve egy percig sem ülhet nyugodtan, hisz életben kell maradnia a gengszterek között, el kell hitetnie mindenkivel, hogy benne megbízhatnak, ráadásul az ügyésznőt aztán végképp nem érdekli, hogy él-e vagy esetleg egy savas hordóban végzi.

Persze fogalmunk sincs, hogy a valóságban miképp zajlottak a dolgok, de szinte biztos, hogy a forgatókönyvet nagy valószínűség szerint ügyesen kikozmetikázták, beletettek szépen mindent, ami a költségvetésbe és a realisztikus kinézetbe belefér. Főhősünk gyakorlatilag egyedül magára számíthat a bűnözők világában, hisz itt csupán magában bízhat és remélhet, hogy minden jól fog menni. Megértő pillantásokat vagy „Ez derék volt” hátbaveregetéseket maximum a fiától várhatna (ha sikerrel járna), egyedül az egyik ügynököt alakító Barry Pepper morog szakálla felett valamit emberünknek, ami végső soron annyit tesz, hogy a közeljövőben megszívatják a gengszterek.

Ric Roman Waugh inkább kaszkadőrként tengette életét Hollywoodban, nem akart a kaptafánál maradni, olykor rendezésre adja a fejét. Túl sok sikeres kaszkadőrből lett rendező nincs Hollywoodban, mivel általában a kritika és a közönség gyorsan visszalövi őket eredeti foglalkozásuk térfelére (említhetném Mic Rodgerst, aki a Tökéletes katona folytatását követte el). Waugh viszont már a DVD-n érkezett Az elítélt thrillerrel bizonyította rátermettségét (sőt, Val Kilmer is benne volt egy jó filmben, benne volt egy jó filmben, benne volt…), a Csapdával megmutatta, hogy képes levezényelni egy néhol izgalmassá váló thrillert., aki képes volt megállni, hogy ne lépten-nyomon akciójelenetekkel tömködjön filmjébe. Azonban a családi drámával nem nagyon tudott mit kezdeni, ugyan itt-ott beletuszkolja főhősünk régi és új családját, de nem igazán tud mit kezdeni velük. Ugyanez igaz a Jon Bernthal által játszott börtönviselt munkavállalóra is, a családi pillanatok nem éppen a legerősebbek. Mindenesetre Johnson ismét tökös, a forgatókönyvön lett volna még mit csinosítani, de összességében korrekt thriller.

imdb: 6,9
rottentomatoes: 56 %