2

ParaNorman

paranorman

Norman nagy adag pattogatott kukoricával felszerelkezve éppen horrorfilmet néz, miközben a háttérben a nagymama vígan kötöget. A srác ugyan általános iskolás, de az efféle alkotásokat délutáni gyerekmatinéként nézi. Erősen hozzá van szokva. Miért? Nos, a nagyi a háta mögött ugyanis szellem, Norman látja a holtakat, képes társalogni velük. Képességét nem is rejti véka alá, ám inkább tartják nyominak, mint csodabogárnak, éppen ezért kiközösítik, amit halottakat látó srác túlzottan nem bán Úgy tűnik, mintha a szellemekkel való diskurálás számára érdekesebb, mint az élők világa. Ám hirtelenjében egy régi átok miatt közelgő zombiapokalipszis miatt nagy szükség lesz adottságára, Norman nagybácsikájának a kísértete a suli wécéjében osztja ki a keménynek látszó feladatot.

Ha a Laika cégre gondolunk a Coraline és a titkos ajtó, illetve a Halott menyasszony ugorhat be. Egyik sem tartozik a szokványos rózsaszín gyerekmatinék közé, szó mi szó kissé sötétebb hangulatú termékek, nem éppen azok, amelyeket bátran ajánlani lehet a 10 éven aluliak számára. A ParaNorman kísérteteket, sírból előmászó zombikat, azok leszakadó testrészeit és az esti égbolton feltűnő fenyegető boszorkányszellemet sorakoztat fel, így tehát ez sem tartozik a szokványos mesék közé, amelyek elé nyugodt szívvel le lehet ültetni a pár éveseket, kivéve, ha már túl vannak néhány horroron és nem csináltak be, ha egy élőhalott éppen megkajálta valakinek a belső szervét.

Azért nem ennyire durva a helyzet, hisz mégiscsak egy poéndús stop-motion alkotásról van szó, aminek a teljes élvezetéhez hozzátartozik az is, hogy magunk mögött tudjunk néhány horrort. Manapság elég gyakran kezdjük mondókánkant a „Klisés ugyan, viszont…” szöveggel egy adott film kapcsán, de öröm látni, hogy azért vannak néhányan, akik megpróbálják ezeket parodizálni vagy másképp bemutatni a megszokott, ezerszer látott dolgokat. A Ház az erdő mélyén is azzal került a figyelem középpontjába, hogy a felsorakoztatott közhelyeket alakította át igen meglepő módon. A ParaNormanban szintén előveszik a nagykalapból a horrorokra jellemző karaktereket, van itt hülye szőke, buta izomsrác, a helyi kötekedő vagány és a kevesek által kedvelt dagadt gyerek. A különbség csupán annyi, hogy míg általában alig várjuk, hogy a figurákat végre felkoncolják, addig itt mindegyikük szolgál röhejes, vicces pillanatokkal. Nem is kell megkedvelnünk vagy megszeretnünk őket, a nagy részük egyébként is egy IQ huszár, de a szájukba adott szövegek és a különféle szituációk miatt nem is kell, hogy margóra tegyék őket.

Chris Butler (dolgozott A halott menyasszonyon) és Sam Fell (Elvitte a víz rendezője) a mostanában „dollárcsilliárdokba” kerülő animációs filmeknek megmutatta, hogy miképp kell sokkal kevesebb pénzből gazdálkodni úgy, hogy az is csodásan mutasson a vásznakon. Alkotásuk kiválóan mutat, nincs ok szégyenkezésre, ráadásul elmondhatják, hogy a külsőség, a képi világ mellett a tartalomra és a szórakoztatásra is nagy hangsúlyt fektettek. Alkotásuk az elejétől a végéig szórakoztató és némi bevezető után eléggé tempóssá válik, mindehhez sok vicces utalást társítanak (a címszereplő mobilján Halloween csengőhang van, rögtön ezután kinéz az ablakon és ott áll ismerőse hokimaszkban). Ugyan nem hiányzik, de akad itt társadalomkritika és leszűrhető kötelező tanúság is, de azért megkapjuk. Ezek nem rontanak az összképen, a ParaNorman igazán remek szórakozás. 80 %

Büdzsé: 60 millió dollár
Amerikai bevétel: 54 millió dollár
Eddigi összbevétel: 103,6 millió dollár

imdb: 7,0

rottentomatoes: 87 %

2 komment

  1. (Ide is leírom:) tisztes mainstream középszer. A sztori lukas, de a figurák és a megidézett klisék működnek, van pár jó poén.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


4 − = kettő