6

Tombstone – A halott város (1993)

 

Wyatt Earp – egy legenda, messzeföldön híres békebíró, kinek neve hallatán még a legkeményebb pisztolyforgatók is összerezzennek. Élete számos forgatókönyvírót megihletett, több westernfilmben is láthattuk a vadnyugat rendcsinálóját. A filmszínházakban utoljára a 90-es évek elején tűnt fel, rövid eltéréssel két alkotást is bemutattak, ám egyik sem hozott igazán a konyhára, talán ennek köszönhető, hogy azóta nem láthattuk Earpöt, amint winchesterével teríti le a gazfickókat. A Tombstone főszereplője majdnem Kevin Costner lett, de ő jobban kidomborította volna szerepét, ám miután nem sikerült a forgatókönyvíróval zöld ágra vergődni inkább továbbállt és megcsinálta a saját Earp filmjét, így helyére Kurt Russell került.

Tombstone egyike azon városoknak, amelynek közelében ezüstre lelnek, a hír hallatán több tucat ember veszi útját ebbe az irányba. A hirtelen megnövekvő forgalom miatt a város egy csapásra elindul a fejlődés útján, Earp és testvérei is azzal a céllal érkeznek ide, hogy némi vagyonra tegyenek szert. Earpnek esze ágában sincs beleavatkozni Tombstone belügyeibe, ő már régen letette a csillogó jelvényt és a halálos fegyvereit, hiába is várja tőle a lakosság, hogy kitakarítja a városból a vörös öves banditákat. Testvérei azonban nem tudnak szó nélkül elmenni a szemük elé táruló erőszak mellett, ezért úgy döntenek, hogy Earppel vagy nélküle, de Tombstone-ból békésebb települést varázsolnak.

A film elején hősünk csak szigorú tekintetével büntet, neki ennyi is elég, hogy meghátrálásra kényszerítse a gazokat. Ám milyen western az, ahol egy legendás alak nem veszi kezébe a Smith & Wessont és nem teríti le az ellene felsorakozó ellent. Nem meglepő tehát, hogy egy idő után a kemény arckifejezés nem oldja meg a problémáit és újra megszólal a hatlövetűje. A bajt nem keresi, legnagyobb sajnálatára az találja meg őt, valószínű, ha testvérei is úgy tűrtek volna, ahogy ő, előbb-utóbb úgyis elege lett volna a Cowboyoknak nevezett bandából. Ellenfele (Powers Booth) is hasonlóképpen acélos, ugyan nem túl művelt, mint jobb keze (Michael Biehn), de ezt kegyetlenségével ellensúlyozza. Rögtön a produkció elején lemészárol(tat)ja a templomból boldogan előlépő párt és kíséretét és nem nézi jó szemmel, hogy az Earp família becaplat a város(á)ba.

Kurt Russell jó választás volt a főszerepre, hatalmas bajuszával együtt remekül hozza a rendíthetetlen figurát. Szimpatikus húzás volt részéről, hogy kivágatott pár olyan jelenetet a filmből, amiben szerepel, csak hogy a többiek több időt lehessenek jelen. Val Kilmernek jutott Doc Holliday szerepe, a karakterről tudjuk, hogy nem vetette meg a finom szeszt, az erős bagót, no meg a szerencsejátékot és mindig kapható volt egy frankó kis lövöldözésre. Kilmeren is jól mutat a vadnyugati gúnya, megállja a helyét ebben a világban (eredetileg Willem Dafoe-t nézték ki a szerepre). Neves színészeket szerződtettek melléjük, Sam Elliot eleve úgy néz ki, ha ránéz az ember a vadnyugat jut eszébe.

George P. Cosmatos, a Kobra és a Rambo 2 rendezője kellemes westernt tett le az asztalra….akarom mondani a végeredmény nem igazán neki köszönhető. Russell ugyanis erősen beleszólt a rendezői munkába, érvényesítette az akaratát. Abból nem mindig sül ki semmi jó, ha valaki nem végezheti nyugodtan a rendezést, ám ezúttal Russellnek volt igaza (bár nem tudjuk, hogy Cosmatos milyen filmet hozott volna össze). Ha nem is vált klasszikussá a produkció, de lélvezhetőség tekintetében megállja a helyét és a kasszáknál sem bukott el.

A Tombstone azt kínálja, mint a legtöbb hasonló műfajú film, eldördülő hatlövetűeket és winchestereket, amelyek ha előkerülnek ott bizony nem ússza meg mindenki sértetlenül. Itt sincs ez másképp, csak megspékelték néhány tömött bajusszal, hosszú kabátokkal és romantikával. Sajnálatos, hogy ez utóbbi, a romantika nagyobb teret kap a kelleténél, hisz’ ezekben a percekben leül a film és tönkreteszi az addig szépen épített feszültséget. A produkció végső soron 75 %-ot érdemel.


imdb: 7,7
rottentomatoes: 77 %

Büdzsé: 25 millió dollár
Amerikai bevétel: 56 millió dollár

6 komment

  1. Valóban, a Tombstone egy poros kis drágakő! Én is mindig kellemes emlékekkel gondolok vissza rá (DVDn nem jött ki nálunk): nem a legütősebb a maga műfajában, de egy szépen működő szikár darab.
    A Costner-féle nagytestvér pedig egy gyönyörűen (tényleg!) fényképezett, dimbes-dombos legelőkön terpeszkedő western-eposz, ami sajnos hosszabb és terjengősebb a kelleténél. De a legfőbb baja, hogy lekvárt csinál főhőséből, ami nagyjából annyit jelent, hogy nem bízzák a véletlenre és rád a karakter megítélését, hanem konkrétan megmutatják neked, hogy Wyatt papa mennyire hősies és jófej volt (erre az utolsó, teljesen felesleges jelenet a legjobb példa – így bevésődött).

    Viszont! Ha még ebből az időszakből jó westernt akartok, mindenképpen nézzétek meg a Mavericket, Gibsonnal és Mrs. Fosterrel! Igazi elegáns kis műfaj-paródia! :)

  2. én bírtam mind a Tombstone-t, mind a Costner-féle Wyatt Earp-öt. Talán Costner-ét egy kicsit jobban, bár ő mindig is előrébb állt nálam a sorban, mint Kurt “A Katona” Russel

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


− 3 = három