FilmDROID 
Az Internátus után egy újabb spanyol sorozat vetítési jogát szerezte meg az AXN. A széria A Bárka (El Barco) címre hallgat és szintén a Globomedia gyártotta az Antena 3 nevű spanyol csatornának. “Odakinn” 2011 januárjában startolt, sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szeptemberben már a második évad kerül a közönség elé.
Annyi bizonyos, hogy a történet nagyrészt (vagy egészében) a nyílt vízen játszódik és hasonlóan az Internátushoz, egyesíti a dráma, a misztikus thriller, a tinisorozat elemeit és egy pici tudományos hátszél is segíti. A történet helyszínét adó vitorlás, a Sarkcsillag ugyanis egyfajta iskolahajó, mellyel néhány szerencsés diák és a személyzet indul a kalandnak. Utazásuk kezdetén azonban nem is sejtik, hogy a kikötőből kifutva olyan irányba kanyarodik el az életük, melyet a legvadabb álmaikban sem képzeltek.
A Bárka nem az amerikai tinisorozatok kliséire épül, így kimarad belőle a kötelező csapatkapitány, pomponlány, meg a szimpatikus lúzerek és a minimum egy fő színesbőrű (bár egy egzotikus arcú lány van). Akadhatnak olyan jelenetek, melyek azért kissé feleleveníthetik bennünk pl. a Lost emlékét, de alapvetően egy teljesen egyedi szériát várhatunk. A sorozat megpróbál olyan elemeket is alkalmazni, ami a legsikeresebb, drága költségvetésű sorozatok sajátja, ugyanakkor nem veszíti el latin temperamentumát sem. A Földtől távol bolyongó bárkán gondosan épülnek a karakterek, és alakulnak a viszonyok és a kapcsolatok. Nincsenek visszaemlékezős, jövőbelátós jelenetek, tehát ami történik az mind a hajón van, a forgatási helyszín nemigen változik, legalább is az első évadban nem.
Az Internátus rajongóinak biztosan nagy örömére, néhány ismerős színész is visszatér egy-egy új karakterben. Az ismeretlen arcok miatt sem kell azonban aggódnunk, hamarosan kedvencekké fognak válni, vagy éppen ellenkezőleg, attól függően, a jó, vagy a rossz oldalon állnak. Ugyanis a legénység nem minden tagja építi a közösséget, lesz aki sötét titkokat rejteget, amikor éppen nem lázadást szít.
Spanyolország után elsőként nálunk mutathatja be A Bárkát az AXN csatorna. Már nem is kell sokat várni az indulásig, valamikor ősszel bontják a vitorlákat a hazai terepen.
Az alábbi e-mailt kaptam az itthon is bemutatásra kerülő Boardwalk Empire – Gengszterkorzó kapcsán.
Eme sorozat is úgy kezdődik, akár a többi. Pilottal, bevezetővel, intróval etc. Véleményem szerint egy pilotnak elég rendesen meg kell ragadnia az embert, valahol nagyon mélyen, hogy az érdeklődést, a motiváltságot fenntartsa. Ez az első szempont, ami alapján értékelek én (szubjektív) egy bevezető részt, vagy egy sorozatot. Maga a kezdés nem egy rohadó pofájú zombival indul, hanem egy beszélgetéssel, ami a főszereplő Rick Grimes (Andrew Lincoln) illetve partnere és egyben barátja (mert ugye hol máshol lehetne egy nagy lelkiset rendezni, ha nem egy rendőrautó első ülésén yaix) Shane Walsh (Jon Bernthal) között zajlódik. Itt kiderülnek a családi drámák, párkapcsolati vélemények (megjegyzem hogy nem a feministáknak találták ki ezeket a mondatokat) majd recseg a cb és indul a mókuskerék. Nos, nem a történetet akarom elmesélni, hanem a véleményem írnám le, figyelembe véve az első szempontomat. Az első rész egy becsületes iparos munka, zombiapokalipszis módra. Nincs is ebben semmi rossz, de semmi új sem. Erős képsorok jellemzik (ki gondolta volna, ugye?) és nehéz mentális folyamatok, sok benne a személyes tragédia, ami azért rendesen nyomasztó és néhol (anya és fia találkozása – csak nem úgy ahogy megszoktuk) nagyon lehozza az embert az életéről, pláne ha van benne egy szikrányi empátia is. Elgondolkodtató ahogy az ember szembesül pár embertelenséggel, ami valahol érthető, egy kényelmes fotelből viszont nem annyira. Van benne egy furcsa kettősség, ami fenntartja az emberben a feszültséget, kell is, mert egy belekben tocsogó sorozatban furcsa lenne a hellokittyonline képi világ. De nem mindig hasznos, mert visszafele is elsülhet.
