Mi köze van egy álmos ír kisvárosnak a Lourdes-i Mária-jelenésekhez? Egy szerethetően zsörtölődő baráti társaságnak Szent II. János Pál pápa talán leghíresebb biztatásához: ’ne féljetek’? Látszólag semmi, Thaddeus O’Sullivan filmje, A csodák útján (The Miracle Club) azonban meglepő ügyességgel kötögeti össze a szálakat – és nem csupán forgatókönyvieket.
Persze mi lehetne közhelyesebb egy kisvárosi édes-bús dráma nyitójeleneteként, mint egy halálhír? A kisközösség által rajongásig szeretett személy hirtelen eltávozik, s a rokonok, barátok, ismerősök összegyűlnek gyászolni, emlékezni – és leginkább hajba kapni a múltbéli sérelmeken. Számtalan kamaradráma kiindulási pontja ez, s filmünk eleinte nem is tűnik másnak, mint egy ezerszer látott kiengesztelődés-történetnek. Chrissie, a középkorú nő (Laura Linney) egyenesen Amerikából tér haza, hogy eltemesse édesanyját, a helyi ismerősök, köztük Lily (Maggie Smith) és Eileen (Kathy Bates) azonban rosszallva fogadják a látogatást. Ezt nyakas írek módjára nem is rejtik véka alá: sok-sok kínosan mulatságos pillanat forrása, ahogy csípős megjegyzésekkel és keresetlen odamondogatásokkal bántják Chrissie-t. De mégiscsak bántják, s az okot eleinte az asszonnyal együtt a néző sem érti.
