FilmDROID

Isten haragja (Frailty) Egy férfi sétál be Wesley Doyle FBI ügynök irodjába azt állítván tud információval szolgálni az Isten keze sorozatgyilkosról, majd egy különös történetet ad el neki. A sztori szerint gyerekkorában apja este beállított a szobájába és azt állította neki és testvérének, hogy az Úr feladattal látta el őket, démonokat kell majd ölniük. Eltelik némi idő, majd a névlista is megérkezik, a kis család pedig hozzá is lát a feladat teljesítéséhez, …azonban szkeptikus és nehezen veszi be a gyomra, hogy ölni kell. A film két szálon fut, az egyikben a mesélő ül az irodában a nyomozóval, a másikban pedig a néző láthatja mit is mond ez az ember. Nem látványos horrort vagy thrillert kell elképzelni, nincsenek effektek, nem dől a vér literszámra. Az elejétől kezdve érdekes és leköti a figyelmet és még Matthew McConaughey is jó tudott lenni. 80 %

A préda (The Hunted): Azon gondolkoztam, hogy meg kéne nézni egy jó nindzsás filmet, de itt meg is állt a tudomány. Nem nagyon ismerem a távol-keleti mozikat, biztos akad néhány klasszikus is, sajnos én egy ilyen címet se tudnék felsorolni. Ha hanyagoljuk a Tini Nindzsa Teknőcöket és a videótékás gagyi felhozatalt, akkor a témában milyen művet lehetne elővenni? Michael Dudikoff neve ugorhat be talán hirtelen, ő volt az egyetlen igazi amerikai nindzsa, de az is régen volt már. Felrémlett A préda, amiben Christopher Lambert vált a fekete ruhás kardos-dobócsillagos egyének célpontjává, régebben láttam ugyan, nem voltam elragadtatva tőle, de gondoltam hátha az évek múlásával beérett. Nos, nem, rosszabbá vált.

Paul Racine (Lambert) Japánban egyik este elfogyaszt pár pohárka italt Kirinával, majd szobára mennek. Paul később távozik, majd pár perccel később visszatér és azt látja, hogy éppen kivégzik a csaj. A tettesek nindzsák, Paulnak pedig menekülnie kell. Azt kell mondjam, hogy ez vicces lett, így második megtekintésre, pedig nem annak szánták, hanem akciófilmnek.  Csapkodnak a karddal össze-vissza, semmi látványos vívás vagy hasonló. A vonatos jelenet pedig frankó mészárlós jelenet lehetett volna. A színészek rosszak, Lambert meg pláne, még jó, hogy a rendező J.F. Lawton nem sok filmet dirigált le. 0 %

Adam Sandler visszatért a helyes útra, mit mondhatnék, ideje volt. A Férj és férjben előjött belőle az alfahím, minden lyukba bekergette volna szívesen a lompost, egyik jelenetben fél tucat Playboy csajjal ment szobára. A Ne szórakozz Zohannel filmben már továbblépett egy szinttel, ott már kiderült, hogy nincs nagyobb, tökösebb legény kerek e világon nála és ez még idióta humorral is párosult. A folyamat szerencsére megállt és visszalépett kettőt (vagy hármat) a tőle megszokott vígjátékokhoz. A biztonság kedvéért azért itt is körülvette magát három jó csajjal, ezekből kettőre nyomul és egy valakivel össze is jön.

Olvasd tovább →

Emlékszem a suliban néhányan közösen olvastunk egy cikket az új Van Damme filmhez kapcsolódóan, név szerint a Hirtelen halál kritikáját. Volt benne egy ilyesmi mondat: „Van Damme végre színészkedik is”. Ennél a pontnál összenéztünk a többiekkel, a csajok elvonultak a wécé felé hülyén röhögve és gúnyosan ismételgették a színészkedik szót, egy srác pedig ránézett az izmaira és valami ilyesmit mondott: „Üssön nagyokat, feszítsen be, az arcával pedig mások képébe vágjon bele, a színészkedést meg hagyja másra.”

Olvasd tovább →