.jpg)
Adam Sandler általában ugyanazt a karaktert hozza, ebben neki az a jó, hogy beáll a kamera elé és kirázza a kisujjából a szerepet, a nézőknek pedig azért rossz, mivel nem tudják, hogy ezúttal mennyire tudnak röhögni rajta. Személy szerint nekem úgy általában nincs vele semmi bajom és nagyjából kedveltem is eddig filmjeit, ám a Férj és férj esetében már nagyon afféle hajlott, hogy egy nagyon macsó fickót formáljon meg, majd ennek betetőzesképp érkezett a Ne szórakozz Zohannal, ám ezt az irányvonalat szerencsére hanyagolta, e helyett inkább azzal próbálkozik, hogy a humort vegyítse a drámával. A Ki nevet a végén? produkcióban is már eléggé előtérbe került a dráma, amiből azért akad a Nagyfiúkban is, bár inkább a humorra mentek rá, hiszen Sandler és baráti köre inkább ebben a műfajban bizonyított.
Kellett egy jó indok, hogy a színész összeverbuválja derék ismerőseit egy filmbe. A történet szerint öt jó barát gyerekkori edzője elhalálozik és a temetés miatt újra találkoznak, majd közösen, családjukkal egy csendes, folyó menti, erdőbéli faházban töltenek el néhány napot és… jól elvannak.