FilmDROID

1956. december 24. A zűrzavaros októberi események után az Államvédelmi Osztálynak meg kell győződnie arról, hogy ügynökei közül kiben bízhat meg a jövőben, ezért egytől-egyig próbára teszi azok lojalitását a rendszerhez. A szép karrier előtt álló tartótisztnek, Jung Andrásnak (Nagy Zsolt) éppen a szenteste hozza el ezt a bizonyos vizsgát: nem is sejti, hogy a szemközti ház egyik ablakából többek között atyai tanítómestere, Markó Pál (Kulka János) figyeli, és értékeli minden tettét, minden mondatát. Ha András ezt tudná, valószínűleg nem éppen ezen a napon találkozna konspirált lakásán az eddig szigorúan titkolt szerelmével, Évával (Hámori Gabriella), és körültekintőbben őrizné a rábízott ügynöklistát is. A névsornak azonban lába kél, András megtudja, hogy Éva egyáltalán nem az, akinek hitte, és lassan az is kiderül, hogy senki sem bízhat meg a másikban…

Az Állítsátok meg Terézanyut! című nagy közönségsikere után Bergendy Péter ezúttal a Kádár-korszak első éveiben játszódó bűnügyi történetet rendezett. A vizsga remek szereposztása mellett a nálunk méltatlanul mellőzött thriller műfaj legszebb erényeinek megvillantásával hívja fel magára a figyelmet. Az állandó feszültség és a színészek kivételes játéka az első perctől az utolsóig magával ragadja a nézőt. A vizsga a politikai cselekményszál mellett is mindvégig közönségszórakoztató zsánerfilm marad.

Clint Eastwood ezúttal  J. Edgar Hooverről készített filmet, aki 1924-től vezethette a Szövetségi Nyomozóirodát egészen az 1972-ben bekövetkező haláláig. Eszközei nem voltak éppen legálisak, elvileg rengeteg embert figyelt meg illegálisan és sokakat tartott sakkban a megszerzett anyaggal.

Leonardo DiCaprio formálja meg Hoovert, helyettesét, akihez úgymond gyengéd szálak is fűzték Armie Hammer kelti életre. November 9-én mutatják be Amerikában és nem lenne meglepő, ha az Oscar esélyesek között látnánk viszont.

Szergej, a tapasztalt meteorológus és nemrégiben diplomázott kollégája, Pavel hónapokat töltenek el az Északi-tenger övezte szigeten egy, a világtól elzárt állomáson. Teljes izoláltságban töltik mindennapjaikat az emberpróbáló, extrém időjárási körülmények között az egykor stratégiai jelentőségű kutatóbázison. Egy napon Pavel fontos rádióüzenetet kap, amit továbbítania kellene Szergejnek. Ám a félelem, a hazugságok és a gyanakvás kezdi megmérgezni körülöttük a levegőt…

Alekszej Popogrebsky fullasztó drámája a sorsukra hagyott emberek félelmeit, az egymásnak való kiszolgáltatottságot, és gyengeségeiket mutatja be. A történet hitelességét a ragyogó színészi alakítások adják, a feszült atmoszférát pedig a többszörös díjnyertes operatőr, Pavel Kostomarov munkája teremti meg.

Popogrebsky rendezése a legjobb film kategóriában versenyzett a 60. Berlinalen, ahol a két főszereplő (Grigorij Dobrygin, Szergej Puskepalis) megosztva nyerte el a legjobb férfi színésznek járó elismerést, valamint a produkció az operatőri munkáért is Ezüst Medve díjat nyert. A fényképezést Európa Filmdíjra is jelölték. Az alkotást a világ legrangosabb fesztiváljain vetítették, mások mellett Chicagóban és Londonban nyert fődíjat.

Anno John Carpenter filmjét elnézve eszedbe jutott, hogy vajon mi történhetett a norvég bázison? Megérkezett a válasz. John Carpenter nem vesz részt benne, és egy nő a főszereplő. A forgatókönyvet a mostanában felkapott Eric Heisserer vetette papírra, az úriember dolgozott a Rémálom az Elm utcában remake-jén és a Végső állomás ötödik részén.

Még 2008-ban jelentették be, hogy film készül Emily Bronte egyetlen regénye, az Üvöltő szelek (Wuthering Heights) alapján. Akkor még úgy hírlett, hogy Natalie Portmant fogjuk látni a produkcióban és Johny Maybury, A fiók (The Jacket) rendezője készítheti el a filmet. Majd 2009-ben már Peter Webber melegíthette a rendező széket, aki Ed Westwick-kel és Gemma Artertonnal forgathatta volna le az alkotást, 2010 januárjában viszont teljesen más felállás alakult ki. Andrea Arnold kezébe adták a gyeplőt, majd Kaya Scodelario szerződött le a filmre.

Nem ez az első és bizonyára nem is az utolsó eset, hogy elővették Bronte művét, több tucat adaptáció született az eltelt évek alatt. Tévéfilm, mozis produkció és színházi darab is készült a regényből. 1939-ben Laurence Olivier és Merle Overon főszereplésével valósult meg az első filmadaptáció, amelyet egyben a legjobban sikerült változatnak tartanak a több tucat feldolgozás közül.

A regény tartalma: “Valóság és látomás, természet és lélekelemzés, vadság és odaadás furcsa szövedéke a történet, egy magába forduló, romantikus írói lélek vallomása a szerelemről és a szenvedélyről. Elemzése kegyetlen mélységeket tár fel, és nyomasztó légkört teremt: titokzatosság, babonák homálya övezi szereplőinek jellemét, a romlás sötét erői csapnak össze és küzdenek meg egymással, míg végül a tragikus feszültséget ismét a szerelem, a fiatalok, az újabb nemzedék szerelme oldja fel.”