The Chicago Code – 1. évad

New York, Los Angeles, San Francisco – mindenhol virágzik a bűn és gyakorlatilag akárhol játszódhatna zsarus sorozat, esetleg film, de csak kevés producernek jut eszébe Chicago. Pedig a legtöbb embernek a bűn városa, illetve Al Capone ugrik be elsőre róla, meg amúgy is megvan a maga sajátos hangulata, sőt gyakran emlegetik itthon is egy-egy eset kapcsán: Ez tiszta Chicago. A tavasz (szerintem) legjobb sorozata a The Chicago Code volt, sajnálatos, hogy a a tömegek nem haraptak rá, pedig pedig kihozta magából, amit ki lehetett. De nézzük a jó oldalát: nem tudták elcseszerinteni, a 13 rész után már biztos, hogy folytatják, így később nem tudunk panaszkodni rá, hogy leült a hangulat, eltűnt az atmoszféra.

Teresa Colvin, az első női rendőrfőnök csupa szépet és jó ígér a köznépnek, ami között az is szerepel, hogy kitakarítja a korrupciót, persze a sötét lelkületű politikusok nem tojják össze magukat és a helyi maffiózók is talán egy könnyed ásítással felelnek erre a kijelentésre. Hallottak már ilyesmit, aztán mégis mi lett a vége? Folytatják tovább ügyleteiket, meg sem fordul a fejükben, hogy börtönbe kerülhetnek, hogy feltűnik valaki egy rakás bizonyítékkal és felolvassa jogait, miközben mosollyal az arcán rákattintja a kezére a bilincset. A rendőrfőnöknő tehát hozzálát, hogy gatyába rázza Chicago-t, de csak egy maréknyi megbízható embert tudhat maga mögött harcában. Nem csak a gengszterekkel, de a rendőrökkel is fel kell vennie a harcot, akiket könnyen befolyásolni tud a másik fél, a pletyka és a rosszindulat ragadós, terjed, mint a pestis, pozíciója a bársonyszékben korántsem biztos. Kiskapu mindig akad, kihúzhatják alóla a szőnyeget, elég csak megszervezni egy bizalmatlansági szavazást.

Kell egy nagy ellenfél, ami egyrészt papíron jól mutat, de ezen túlmenően fel kell kutatni egy színészt is, aki kiválóan formálja meg ezt az alakot. Delroy Lindo a sorozat ásza, aki tökéletesen játssza Gibbons tanácsost, aki behízelgő stílusával és kiváló rábeszélő-meggyőző képességének hála több millió lakos bizalmát élvezheti. Törődik az választópolgárokkal, békét és igazságot ígér, miközben irodájában szövögeti a maga kis hálóját. „Ő csak Chicago érdekeit nézi” – mondogatja távolba révedő szemekkel és már majdnem bocsánatot is kérünk tőle néha, hogy gyanúsan mertük méregetni, de elég hamar bevillan, hogy ki is itt az a személy, aki keveri kavarja azt a bizonyost.

Jason Clarke a kemény, rengeteg partnert elfogyasztó zsarut alakítja. Colvin hű társat talál személyében Gibbons elleni félig-titkos hadjáratához. Még jó, hogy van egy titkos fegyverük, aki beépülve lesi a lehetőségeket, hogy egyre feljebb lépdelhessen az alvilági ranglétrán és elegendő bizonyítékot gyűjtsön össze. Chicagoban zajlik az élet, tehát hőseinknek nem csak a tanácsosra koncentrálnak, akadnak más ügyek, amelyeket szintén ügyesen tudnak találni, bár a fő szál a Gibbons ellen irányuló „hadművelet”. Nem folyunk be túlzottan a karakterek magánéletébe, inkább csak Clarke kap néhány pillanatot, de szépen szétesne a sorozat, ha a szereplők magánéletére tértek volna rá a készítők. Ez ugyan nem azt jelenti, hogy egyesek hátteréről ne tudnánk meg több infót, ám ezt letudják az egyes részek felvezetéseként. Hangulatos, többször feszültség teljes és élvezhető évad, érdemes megpróbálkozni vele.