Day: 2011. szeptember 19.

Szergej, a tapasztalt meteorológus és nemrégiben diplomázott kollégája, Pavel hónapokat töltenek el az Északi-tenger övezte szigeten egy, a világtól elzárt állomáson. Teljes izoláltságban töltik mindennapjaikat az emberpróbáló, extrém időjárási körülmények között az egykor stratégiai jelentőségű kutatóbázison. Egy napon Pavel fontos rádióüzenetet kap, amit továbbítania kellene Szergejnek. Ám a félelem, a hazugságok és a gyanakvás kezdi megmérgezni körülöttük a levegőt…

Alekszej Popogrebsky fullasztó drámája a sorsukra hagyott emberek félelmeit, az egymásnak való kiszolgáltatottságot, és gyengeségeiket mutatja be. A történet hitelességét a ragyogó színészi alakítások adják, a feszült atmoszférát pedig a többszörös díjnyertes operatőr, Pavel Kostomarov munkája teremti meg.

Popogrebsky rendezése a legjobb film kategóriában versenyzett a 60. Berlinalen, ahol a két főszereplő (Grigorij Dobrygin, Szergej Puskepalis) megosztva nyerte el a legjobb férfi színésznek járó elismerést, valamint a produkció az operatőri munkáért is Ezüst Medve díjat nyert. A fényképezést Európa Filmdíjra is jelölték. Az alkotást a világ legrangosabb fesztiváljain vetítették, mások mellett Chicagóban és Londonban nyert fődíjat.

Anno John Carpenter filmjét elnézve eszedbe jutott, hogy vajon mi történhetett a norvég bázison? Megérkezett a válasz. John Carpenter nem vesz részt benne, és egy nő a főszereplő. A forgatókönyvet a mostanában felkapott Eric Heisserer vetette papírra, az úriember dolgozott a Rémálom az Elm utcában remake-jén és a Végső állomás ötödik részén.

Még 2008-ban jelentették be, hogy film készül Emily Bronte egyetlen regénye, az Üvöltő szelek (Wuthering Heights) alapján. Akkor még úgy hírlett, hogy Natalie Portmant fogjuk látni a produkcióban és Johny Maybury, A fiók (The Jacket) rendezője készítheti el a filmet. Majd 2009-ben már Peter Webber melegíthette a rendező széket, aki Ed Westwick-kel és Gemma Artertonnal forgathatta volna le az alkotást, 2010 januárjában viszont teljesen más felállás alakult ki. Andrea Arnold kezébe adták a gyeplőt, majd Kaya Scodelario szerződött le a filmre.

Nem ez az első és bizonyára nem is az utolsó eset, hogy elővették Bronte művét, több tucat adaptáció született az eltelt évek alatt. Tévéfilm, mozis produkció és színházi darab is készült a regényből. 1939-ben Laurence Olivier és Merle Overon főszereplésével valósult meg az első filmadaptáció, amelyet egyben a legjobban sikerült változatnak tartanak a több tucat feldolgozás közül.

A regény tartalma: “Valóság és látomás, természet és lélekelemzés, vadság és odaadás furcsa szövedéke a történet, egy magába forduló, romantikus írói lélek vallomása a szerelemről és a szenvedélyről. Elemzése kegyetlen mélységeket tár fel, és nyomasztó légkört teremt: titokzatosság, babonák homálya övezi szereplőinek jellemét, a romlás sötét erői csapnak össze és küzdenek meg egymással, míg végül a tragikus feszültséget ismét a szerelem, a fiatalok, az újabb nemzedék szerelme oldja fel.”